Szolgálat 39. (1978)
Az egyház szava - A Szentatya homíliája a béke világnapján
„dúskál anyagiakban, jóllakott és élvezethajhászó, de nélkülözi a magasabb eszméket, amelyek értelmet és értéket adnak az életnek“ (1968. dec. 20-i karácsonyi üzenet); egyszóval: deszakralizált, lélek nélküli, szeretet nélküli társadalom. Hiszen igen gyakran kik ezek az erőszakosok, akiknek félelmet, iszonyatot kiváltó cselekedeteitől kötelességszerűen tartozunk .megvédelmezni emberi társadalmunkat? Igen gyakran, nagyon is gyakran az elfelejtettek, a társadalom szélére szorultak, a megvetettek követik el ezeket a tűrhetetlen cselekményeket, azok, akiket nem szeretnek, vagy úgy érzik, hogy nem szeretik őket. Mohóbban vágynak a vagyonra, mint az emberi kifejlődésre, tanúi és gyakran áldozatai az erősebbek igazságtalanságának, vagy politikai erőszaknak, — hogyne éreznék-e hát magukat „tékozló fiúknak“ abban a névtelen társadalomban, amely világra hozta, majd pedig gyakran magukra hagyta őket, szilárd értékskála nélkül, röviden: iránytű és csillag, karácsonyi csillag nélkül? Nem vágynak-e ezek az „árvák“ ebben a mostoha társadalomban szívük mélyén egy anyai társadalom után — s végső soron az egyetemes Anya hitből fakadó anyasága, Mária anyasága után? Nem szól-e hozzájuk Krisztusnak a kereszten kimondott szava: „Asszony, íme a fiad“ (Jn 19,26-27) Szent János által: „Anya, íme a fiaid“? És nem nekik mondotta-e az Úr halála előtt: „Fiú, íme az Anyád“, olyan anya, aki szeret benneteket, olyan anya, akit szeretni kell, a szeretet társaságának csúcsán álló anya? Mint Istennek és a Megváltónak anyja (LG 53),az új Ádámé, akiben és aki által minden ember testvér (vő. Róm 8,29), Mária, az új Éva így minden élő anyja lesz, a mi nagyon szerető anyánk (LG 63,56', 53). Az Egyházat képviseli jövendő világbeli beteljesedésében, és személyében megkezdte ezt a beteljesedést (LG 68). Itt új kép merül fel előttünk: Mária visszaverődése az Egyházon. Amint Szent Ágoston mondja: Mária „tükrözi a Szentegyház képét“. Minthogy Krisztus királynak, a béke fejedelmének anyja (Iz 9,6), ezáltal a béke királynője és anyja is. Amikor a II. vatikáni zsinat előszámlálja Mária címeit, sohasem választja őt el az Egyháztól. így az Egyháznak, az egész Egyháznak is Mária példájára kell mindig bensőségesebben élnie egyetemes anyaságát (vő. LG 64) az egész embercsalád iránt, amelyet deszakralizálódása az embertelenség útjára sodort. Az Egyház, mint „Mater et magistra“, nem akarja a világ békéjét a világ nélkül vagy az ő helyében megalkotni. De amikor minden nemzet között hirdeti Isten Országát, „egyben kinyilatkoztatja az embernek saját létének értelmét“, tudva, hogy „aki Krisztust, a tökéletes embert követi, maga is emberebbé válik“ (GS 41). És visszatérve Máriának, a béke Királynéjának gondolatára, szívesen emlékezünk meg arról, hogy tiszteletreméltó elődünk, XV. Benedek pápa ennek a 51
