Szolgálat 39. (1978)

Tanulmányok - Zalotay József: Szent Pál megtérése

nem engedi meg, hogy visszahulljak a semmibe. Szent Pál látta Isten dicsőségét Krisztus arcán, s látta, hogy ebben a Tükörképben az ember arca is dicsőségből dicsőségbe nemesül, az Úr Lelke szerint. Teremthet, mert teremtménynek ismeri el magát.

A megtérő Pál hite akarattá lesz. Úgy futok, hogy el is nyerjem a díjat. Megölte a test kívánságait, hogy el ne szomorítsa a Lelket. Utazott, dolgozott, vitatkozott és rimánkodott. Meg akarta téríteni az egész világot. Munkatársakat keresett és önkénteseket fogadott. Éhezett, bár azzal vádolták, hogy jó kereset az igehirdetés. Koldult, ha másoknak kellett a pénz. Kivárta idejét, ha várni kellett, rohant, ha gyors segítségre volt szükség. Nyomon követték saját keresztény testvérei, rágalmazták és törvényszegő népcsalónak mondták. Ö meg követte Urát, békített, buzdított, imádkozott és haragudott, szidott és dicsért. Szenvedett, tűrt. Megtanulta Jézustól és valóra váltotta saját életében, hogy szenvedést csak szenvedés válthat meg. Erőszakot csak tűrő önfeláldozás. Isten csodálatos erejét csak erőtlen, alkalmatlan eszköz bizonyíthatja. Benne a halál lappangott, hogy másokban az élet kaphasson erőre. Akaratát csalatkozhatatlan remény erősítette, olyan remény, amelyre pár nap is elég — előbb-utóbb kiszabadulok ebből a börtönből, a pretóriumból —, s amely kétezer évvel később még mindig csak remény, a Parúzia reménye. Csodákat nem várt. Pál az Egyetlen Csodából élt, Jézusból. így tapasztalta meg Isten erejét halálra szánt testében.

III. A Lélek temploma, aranykincs a cserépfazékban

Csak Isten adhatja a megtérés és bűnbánat, a megszentelődés és életszentség kegyelmét. Ezért mondja Pál nagyszerű képben, hogy cserépfazékban vannak az aranyak. Úgy szokták elásni pénzüket a gazdagok azok elől, akik gazdagodni akarnak. így allegorizálja Pál Jézus példabeszédét. Nincs ennél pontosabb analógia a hithirdetésre és az üdvösség jelenlétére. Az aranykincs itt van, a megváltás megtörtént. Az aranykincs itt van, a kérügmát hallhatja mindenki. Hallhatja, ha hajlandó Pál heves, hadaró, zsidósan kiejtett görög szóáradatát elviselni. Pál azt is tudja, hogy ha arra vetemednék, hogy megszépítse az evangéliumot, ha arra vetemednék, hogy természetes hatalmába kerítse hallgatóit, akkor nem Isten szava lenne a kérügma, akkor Pál magát prédikálná, nem Urát. „Elég neked az én kegyelmem. Az erő az erőtlenségben lesz teljessé.“

Az aranykincs itt van, a megváltás megtörtént. A megváltott ember még csak cserépfazék, de Isten belerejtette kincseit. Amikor a földi sátorból meny- nyei palota lesz — Pál értett a teveszőrhöz, s volt márványpalotában is, fogoly volt ugyan, de mégis márványpalotában —, amikor eljön az Úr, akkor az új Ádám, az életet teremtő Lélek beteljesíti művét. Csak Ö fejezheti be, csak Ö kezdheti el. Pál tudja, hogy ember csak eszköz lehet, Isten csak ok, nem tárgy és nem birtok. A teremtő, életadó Lélek, a Második Ádám eszközökből testvéreket teremt magának: Krisztus építi az Egyházat, Pál építi az Egyházat minden hivő épülésére szolgál minden hívőnek.

26