Szolgálat 39. (1978)
Tanulmányok - Békés Gellért: Krisztusi program: az ember szolgálata
latra való készségnek olyan mértékűnek kell lennie, hogy még arra is hajlandó legyen az ember, hogy életét áldozza embertársaiért, — akárcsak Jézus, aki arra is kész, hogy „váltságul odaadja életét sokakért.“ Értelmező elv Az evangéliumi szövegek általában nem közvetlenül Jézus szavait, hanem a Jézusról szóló apostoli igehirdetést (kérügma), a Jézus személyében és életművében beteljesült üdvösség örömhírét mondják el. Ez nyilvánvalóan nem azt jelenti, hogy az esemény, amit az evangélista elmond, ne történt volna meg, vagy hogy amit Jézus a szövegben mond, ne volnának az ő szavai. De ha nem ezt jelenti, akkor mit? Pontosan azt, hogy ami az evangéliumi hagyomány szerint valóban megtörtént Jézus életében, és amit Jézus akkor mondott, azt az evangélista az apostoli igehirdetés nyomán a húsvéti és pünkösdi események után megalakult és kifejlődött egyházi közösségek életére alkalmazza. Ez az általános elv a mi szövegünkre is áll. Az evangélista — egy emberöltővel események után — elmondja a híveknek (akik akkor már bizonyos szervezett, elöljárók által irányított egyházi közösségekben éltek), hogyan kell Jézus rendelése szerint gyakorolni az elöljárói tisztet. De ami érvényes volt Jézus tanítványai korában, az érvényes volt az ősegyházban és érvényes ma is. Sőt ennek a jézusi tanításnak kell nemcsak egyházi közösségben, hanem társadalmi vonatkozásban is a keresztény ember eszményi életszabályának lennie. A szöveg elemzése 1. A Zebedeus-fiak anyjának kérése. Márk szerint Jakab és János, Máté szerint anyjuk kérése mindkét evangélistánál szorosan összefügg azzal, hogy Jézus — immár harmadszor — megjövendöli szenvedését, de a szenvedést követő föltámadását is (Mt 20,17-19; Mk 10,32-34). A messiási üdvösség Jézus szenvedésével és megdicsőülésével teljesül be. Az anya — Mt 27,5(5 és Mk 15,40 összevetése alapján valószínűleg Szalomé, aki Jn 19,25 nyomán Jézus anyjának egyik nővére lehetett — azt kéri Jézustól, hogy biztosítson kiváltságos helyet két fiának: ültesse őket — unokatestvéreit — maga mellé, jobbjára és baljára országában (Mt), illetőleg dicsőségében (Mik). Máté talán azért adja az anya szájába a kérést, hogy mentesítse a későbbi két apostolt a nagyravágyás vádjától. Különben is úgy tűnik, hogy Szalomé nem rangot vagy hivatalt kér fiainak — valami „bársonyszéket“, amire az „ország“ említése utalna —, hanem kiváltságos helyet a Messiás mellett Isten országának ünnepi lakomáján. Ez az értelmezés jobban megfelel a Lukács-evangélium főhelyekről szóló, hasonló értelmű tanításának (14,7-11). Érdemes megemlíteni, hogy a Máté-evangélium némely kéziratában a 28. vers után a főhelyekről szóló szakasz egy változata olvasható. Az anyai kérést tehát inkább úgy kell érteni, mint sok más zsidó asszony kívánságát (vö. 1Sám 1; 2Makk 7), hogy fiai kiváltságos módon részesüljenek a messiási üdvösségben. 19
