Szolgálat 39. (1978)

Tanulmányok - Fr. J. Schierse: A keresztény szentírásmagyarázat céljai és útjai

liturgikus értelmezésnek kell kifejeződnie a minden hivő szentirásmagyarázatot bevezető imádságban. Ima a Szentlélekért, aiki helyes megértést, vigaszt és örömet ad, ima Isten szeretetéért, amely fölgyuliasztja szívünket és kiélesíti tekintetünket az embertárs gondjai iránt: ebben tükröződnek a Szentírással való gyümölcsöző találkozás lélektani előfeltételei. Senki se szégyellje hivő voltának ezt a kifejezését. A tudományos exegézis is alapos előzményekkel, sőt gyakran előítéletekkel nyúl a szövegekhez, csak éppen nincs mindig tudatában.

Anélkül, hogy korlátok közé akarnánk szorítani a Szentlé lektől sugallt lehetőségeket, a következő módszereket indítványoznánk, mint amelyekkel jobban el lehet érni az említett célokat:

— a helyzetelemzést — mind a szövegét és címzettjeiét, mind az olvasóét ill. csoportjáét vagy környezetéét (helyzetelemző módszer);

— a személyes vonatkozást szöveg és olvasó között (dialógus-módszer);

— a bibliai és egyházi kijelentések jellegének teljes figyelembe vételét (in- tegratív módszer);

— a szöveg gyakorlati alkalmazását, áthelyezését az olvasó környezetébe és jelenébe (aktualizáló módszer).

Ezek a módszerek összeségükben se nem újak, se nem kizárólagosak, vagyis tudományos kommentárokban is alkalmazzák őket, amint fordítva ők maguk is hasznot meríthetnek a történetkritikai kutatás eredményeiből. Ugyanakkor az egyszerű bibliaolvasónak is lehetővé teszik, hogy szerény erőkifejtéssel „meghallja, mit mond a Lélek az egyházaknak“ (Jel 2,7).

Helyzetelemző módszer

A helyzetelemző módszer komolyan veszi azt a fölismerést, hogy egy szöveget csak igen tökéletlenül lehet megérteni, ha csupán filológiai-irodalmi mivoltára csökkentve vizsgáljuk, mint valami preparátumot a mikroszkóp alatt. Csaknem minden szöveg életszerű összefüggés része, egy sokszólamú, gyakran diszharmonikus kórus szólamvezetője, amelyet előre ismernünk kell, vagy vele együtt hallanunk. Az írás szava legtöbbször már kérdésekre adott felelet, és ezeket a kérdéseket először tisztáznunk kell. Amennyiben a szükséges ismeretek magából a szövegből nem állapíthatók meg, bevezető művek és kommentárok hasznos útbaigazításokat adnak az eredeti címzettek helyzetére, szükségleteire, kételyeire, félreértéseire, várakozásaira és kívánságaira vonatkozólag. Különben nagy segítség lenne, ha minden bibliakiadásban rövid „használati utasítás“ előzné meg az ó- és újszövetség minden írását. A régebbi fordításokban általános volt az olvasók ilyen útbaigazítása. De mióta ezek sok esetben tudományosan tarthatatlannak bizonyultak, úgy látszik, inkább egészen lemondanak róluk.

Az eredeti helyzet ismereténél majdnem még fontosabb a bibliaolvasót mozgató saját problémák, remények és aggodalmak fölismerése. Ismét megmutatkozik, hogy az elszigetelt szöveg objektív vizsgálata nem helyettesítheti a megértés folyamatát, amely csak a szöveg és az olvasó érintkezésbe jutásá11