Szolgálat 38. (1978)
Könyvszemle - Gál Ferenc: Úton a teljesség felé (Szabó F.) - Bánk József: Szentségirnádás (R.)
KÖNYVSZEMLE Gál Ferenc: Úton a teljesség felé. Szent István Társulat, Budapest 1977, 256 o. Gál Ferenc, a legtermékenyebb mai magyar teológus, ismét egy szép könyvvel ajándékozta meg a magyar olvasóközönséget. A kötet most is konferenciabeszédek és előadások gyűjteménye. Ez a tény meghatározza műfajukat is. Maga a szerző az előszóban körülírja ezt a műfajt: meditáció, vallásos elmélkedés teológiai témákról. „Az igehirdetésnek olyan formája ez, amely a Szentírás alapján meg akarja eleveníteni azt az üdvtörténeti helyzetet, amelyben Isten kitárult az ember felé, hogy hittel, reménnyel és szeretettel töltse el.“ Gál ismeri a legújabb szentírástudomány és teológiai reflexió eredményeit: ezeket igyekszik életközeibe hozni, hogy a felnőtt katolikusok hitét elmélyítse, egyéni vallási kérdéseikre választ adjon. Minden előadásában a keresztény tapasztalat vagy élmény egy-egy szempontját világítja meg. A tanulmánycsoportok címei: Hit és élmény, Keresztény öröm, Húsvéti misztérium, Titok és élet — jelzik ezt a törekvését. Kiindulópontja mindig a Szentírás. A bibliai szövegek felsorakoztatása közben jelzi a szükséges exegetikai szempontokat, de mindig az írások tartalmán, a mának szóló tanításon van a hangsúly. A mai magyar életre alkalmazza a kinyilatkoztatást. Közben megemlít egy-egy teológiai vagy filozófiai szerzőt, véleményt, sőt irodalmi példákat is idéz. Állásfoglalása nyitott, egészségesen kiegyensúlyozott. Jó példa erre a kiegyensúlyozottságra a „Jézus emberi lelkülete“, amely egy igen nehéz krisztológiai kérdés szerencsés megközelítése. Egyik legalaposabb, terjedelemben is leghosszabb tanulmánya: „Teofániák a Szentírásban“: figyelemre méltó biblikus-teológiai összefoglalása az „istenjelenések“ témájának. A tanulmány végén ezt a tömör végkövetkeztetést olvassuk: „A teofániák nemcsak az isteni lét transzcendenciáját hirdetik, hanem azt is, hogy az ember nyitva áll ennek a transzcendenciának befogadására, és Isten áthidalta a távolságot. A természetfölötti megnyilatkozásoknak mindig lesz mondanivalójuk azok számára, akik megsejtették magukban a végtelen lét, az abszolút igazság és a tökéletes szeretet igényét. Az az érzésük, hogy Isten szóra bírta őket, és a mindenség beszédesebb lett“ (229—30). Szabó Ferenc Szentségimádás. Szerk. Dr. Bánk József egri érsek. Ecclesia, Budapest, 1977, 340 o. Az imakönyvet az akkor még egri érsek a főegyházmegyei munkaközösség 13 tagjának közreműködésével szentségimádási napokra állította össze. Bevezetőjében hivatkozik VI. Pál pápa 1973. dec. 2-i dekrétumára: „Szentáldozás és az Oltáriszentség tisztelete a szentmisén kívül.“ Ebben többek között ezt olvassuk: „Azokban a templomokban, ahol az Oltáriszentséget állandóan őrzik, ajánlatos, hogy minden évben legyen egy hosszabb-rövidebb ideig tartó ünnepélyes szentségkitétel, hogy a helyi közösség e szent titkot mélyebben átelmélkedje és imádja“ (7). A gyűjtemény tehát elsősorban közösségi használatra készült, egyházközségi, plébániai szentségimádásra. Bőven tartalmaz azonban olyan imákat is, amelyek a hívek egyéni áhítatát, elmélkedését hivatottak elősegíteni. Három részből áll. Céljának megfelelően az első, a „Szentség- imádási órák" a legbővebb. 19 különböző típusú szentségimádási órára ad kidolgozott anyagot: könyörgés az egyházért, a krisztusi papságért, az egyházközségért, a gyermekekért, felkészülés a halálra, engesztelés stb. A második rész néhány rövid eucharisztikus elmélkedés mellett közismert imákat közöl. A harmadik 76 SZVU ének szövegét hozza, főképp azokat, amelyek kapcsolatban vannak az Oltáriszentséggel. Az értékes összeállítás minden bizonnyal elősegíti az Oltáriszentségben'élő Krisztus méltóbb tiszteletét és elmélyültebb szeretetét. R. 86
