Szolgálat 38. (1978)
Eszmék és események - Levelesládánkból
lent az első kis sziget, a>hol a hajónk kikötött néhány órára. Mesebeli szép kis pálmaerdő közepén egy falucska. A bennszülöttek is elöjöttek:sötétbarna fiúk, lányok, mind ruha nélkül. Hát ilyen nép is van még a huszadik században, — csodálkoztam. Most pedig itt vagyok köztük. Néhány nap múlva megérkeztünk a sziget fővárosába: Port Moresby-be. A pápuáknak itt nagy hajuk volt, és rendesen ágyékkendő a derekukon. A nők fűszoknyát viseltek, más semmit. Ez már tűrhető — mondok — az első látványhoz képest. Mindenütt a rengeteg trópusi növény, amit még sose láttam. Aztán elérkeztem a missziós állomásunkra. Éppen lelkigyakorlat volt, és nem volt hely számomra. A püspök szobájába tettek, mivel az előzőleg a tengerbe zuhant repülőgéppel, és belefulladt. Mikor megismerkedtem a helyzettel, elküldték az északi vikariátusba, ahol Arkfeld püspök fogadott. Itt berendeztem ,egy szabóműhelyt, és elkezdtem dolgozni. Mondok, majd én felruházom a népet. Beállítottam néhány bennszülött segédet, de nem bírták az ülést, és továbbálltak. Egyik nap aztán beállított hozzám a püspök azzal, hogy a szabóságnak nem valami sok a haszna itten. Jobb lenne, ha berendeznék egy raktár- helyiséget, és elkezdenék árukat importálni. Erre volna a legnagyobb szükség. Kevés az üzlet. Az őserdő belsejében meg .egyenesen siralmas a helyzet. Gyufáért, sóért 3—4 napig kell gyalogolniok, s aztán ugyanezt az utat vissza. Ki is tudná otthon elképzelni, hogy Kaposvárról Budapestre gyalogoljon gyufáért? — Hát elkezdtem rendelni az árukat. Élelmiszert Ausztráliából, ruhafélét Japánból és Hong Kong-ból, vadász- fegyvereket Kanadából, fejszéket, késeket Nyugat-Németországból, bográcsokat Magyarországról stb. Több mint fél millió bennszülött ellátásáról kellett gondoskodni, hát jól ment az üzlet. Alkalmazottjaim időközben elérték a húszat. Új raktárhelyiséget kellett építeni, hogy az igényeket kielégítsük, üzletemet aztán 1976 januárban átvették a világiak, és én új beosztást kaptam mint hitoktató fenn a hegyek között, ahol még primitív a nép. Kb. 200 km-es körzetben én vagyok itt az egyedüli magyar. (Salvius testvérnek erről a munkájáról múlt számunkban hoztunk egy kis beszámolót. Azóta értesített, hogy áthelyezték a tengerpartra, ahol a katolikus rádióállomás vezetőjét helyettesíti római útja idején. Ez év nyarán pedig Európába jön szabadságra.) A 25 év alatt kétszer voltam szabadságon. 1971-ben sikerült Magyarországra is eljutnom. Én itt boldognak érzem magamat. Munkám van bőven, és így nem panaszkod- hatom. A jó Isten kegyelme elég nekem itt. (gy hát itt szeretnék meghalni. Bro. Salvius Appenzeller SVD P. 0. Box 107, Wewak Papua New-Guinea via Australia LEVELESLÁDÁNKBÓL Nem mondom, hogy egyáltalán nem törődtem a missziókkal, de valahogy úgy érzem, addig nem jutok ,el a kapu elé sepergetni, amíg bent nem takarítottam. Olyan sok a közeli probléma: a családban, az ismerősök közt, az országban, hogy nem jutok tovább a tettlegességgel. Gyermekkoromban szívesen dobtam fillért a bólogató néger- gyermek perselybe. De fületlen gombot is, annak is örült. Csak most döbbenek rá, hogy annak is örült, — mekkora az ínség, és milyen kicsi a segítség. De ha a puszták népét, Móricz Boldog emberét olvasom, még a képzeletem is megreked a határokon belül. Évezredes keresztény társadalomban hogy eshettek meg azok a dolgok. Ha vérünknek, húsunknak ez a sors jutott, nem tudjuk még magunkat sem helyesen szeretni, mit várhat a felebarát? Szívesen adnám életemet, ha több összhangot láthatnék a családban. D,e mit ér az én életem? Sokszor jut eszembe Mórának az az elbeszélése, amikor a kisfiú megsajnálja a szomorú Jóistent, és neki ajándékozza legnagyobb kincsét, a színes üvegdarabot. Tovább variálva a mesét: A jó Isten elfogad és zsebébe gyűjt minket: üvegcserepet, ócska madzagot, lyukas dugót, gyertyavéget s más apróságot, ami egy kisfiú zsebében fel szokott halmozódni. Az Ö számára mindemik érték, min- denikben lát valami jót, valami védeni valót, egyszóval gyűjti. De.alig számíthat egyébre, mint hogy felsebzem a kezét, ha zsebébe nyúl. 82
