Szolgálat 38. (1978)
Eszmék és események - Egy misszionárius naplójából (Pálinkás István)
EGY MISSZIONÁRIUS NAPLÓJÁBÓL Ngulungu, 1977. szept. 10. A száraz évszak a vége felé közeledik. Ez az időszak nagyon alkalmas arra, hogy az Inzia folyó közelében meglapuló apró falvakat végiglátogassam. Aki követi itt a keskeny gyalogösvényt, az gyakran találkozik patakokkal és a szavannában szétszórt mocsaras foltokkal, burjánzó őserdővel és meredek dombokkal, de kocsiúttal nem. Ha patakot vagy mocsaras területet keresztez a gyalogösvény, a környék lakói a legtöbb helyen fatörzseket fektettek a víz vagy a hasig érő sár fölé. Átkelés közben néhányszor elveszítettem az egyensúlyt, vagy pedig csizmám talpa megcsúszott a fatörzsön. így azután volt alkalmam a víz meg a sár mélységét személyesen megtapasztalni. Ilyen környéken díszeleg Ngulungu, ahol ma rámköszönt a fölkelő Nap. A falu nagyon kicsi, de ha itt két kunyhó megjelenik a láthatáron, azt már „bwala“, vagyis falu névvel tisztelik. Ngulungu néhány évvel ezelőtt közvetlenül az Inzia folyó mellett foglalt helyet. A szúnyogok miatt a falu lakói elhagyták a folyó partját, és körülbelül egy kilométerrel távolabb, a szavannában ütöttek tanyát. Ide is ellátogatok minden évben, hiszen itt is emberek élnek. Évenként közülük is megjelennek nálam háromszor-négyszer központi állomáshelyemen, hogy együtt ünnepeljük a karácsonyt, húsvétot, Nagyboldogasszonyt és a mindenszenteket. Mise után megkereszteltem egy csecsemőt. A falu főnöke megkínált lukuval és pálmaborral. A luku nem más, mint forró vízzel összekevert manióka liszt. Nehéz mint a sár. Ritka az a fehér ember, aki meg tud barátkozni vele. — Két kísérőmmel a következő helység, Kiseleti felé vettem az irányt. Hogy a mocsaras terület fölé fektetett fatörzseken el ne veszítsem az egyensúlyt, két hosszú botot kerestem. Szerencsésen átjutottam a mocsáron. Csak az utolsó lépésnél követtem ,el hibát. Amikor leléptem a fatörzsröl, azt hittem, hogy eléggé szilárd a talaj. Tévedtem. — Délelőtt 11 óra felé érkeztünk Kiseletibe. A falut elsősorban két férfi és három kunyhó képezi. Az asz- szonyokat és gyerekeket nem szoktuk számolni. Ha valaki meg akarja tudni az asz- szonyok számát, akkor annak egyszerűen meg kell számolnia, hogy hány manióka- szárító polc van a kunyhók közelében. Ahány polc, annyi asszony. Az asszonyok száma nemcsak a polcok számától függ, hanem a férfiak anyagi helyzetétől is. Aki ügyesebb vadász és több a pénze, az több asszonyt is tud szerezni. Ismerek egy idős főnököt, akinek például tizenöt felesége van. — Megérkezésem után az Inzia folyóhoz mentem, hogy a csizmámról meg a nadrágomról lemossam a sarat. A folyó partján leültem a jő hideg vízben. Beljebb nem tanácsos menni a krokodilusok meg a vízilovak miatt. Szívesen üldögéltem volna estig is a vízben, dehát nem a víz miatt jöttem Kiseletibe. Visszamentem a kunyhókhoz, és a hátizsákomból elővettem a breviáriumot. A környék csendes volt. Egyik kísérőm, Kikola visszavonult egy kunyhóba aludni, a másik kísérőm, Dávid meg a helybeli fiúk és lányok halászni mentek. Az asszonyok ültetvényeiken dolgoztak. Csak a két férfi pipázott mellettem. A délután folyamán az egyik férfi elkísért Ndunduba. Ez is egy kis település az Inzia folyó partján. A falu lakói barátságosan fogadtak. Megajándékoztak egy kakassal. Késő délután, mikor visszaérkeztem Kiseletibe, lassan hazaszállingóztak az asszonyok és a gyerekek. Akik a gyerekek közül már első áldozáshoz járultak, gyónni jöttek. A faluban található egy térdig érő kis kerek asztal is. Ez töltötte be az esti mise alatt az oltár szerepét. Mise alatt Dávid a dobot verte, a gyerekek pedig lelkesen énekeltek. — Az egyik kunyhóban egy fülkét bocsájtottak rendelkezésemre éjszakára. A kunyhóban tüzet raktak, hogy a füst elűzze a szúnyogokat. Szept. 11. Vasárnap van. Ndundu és Ngulungu lakói is képviseltették magukat a szentmisén, összesen körülbelül huszonötén voltunk. Egy asszony elkészítette számomra a kakast, amelyet tegnap Ndunduban kaptam. Az itteni illem és szokás szerint egyedül kellett kezdenem az evést. Ilyenkor más nem tartózkodhat a kunyhóban. Még az ajtót is becsukják. Utánam két kísérőm és a férfiak következtek, majd a szomszéd faluból érkezett két asszony és gyerekek fogyasztották el, ami a lukuból és a kakas72
