Szolgálat 38. (1978)
Az egyház szava - Isten országának terjedése az egyházatyáknál
amelyet a vértanuk vérük ontásával nyernek el? Ez az, amit szem nem látott, fül nem hallott, ember szívébe fel nem hatolt? (1Kor 2,9) Ez az, amit az Apostol megígért az Istent szeretőknek? Testvérek, ne inogjunk meg könnyen az Úr szavai miatt, mert ha „az Isten oktalansága bölcsebb az embereknél, és az Isten gyöngesége erősebb az embereknél“ (1Kor 1,25), Istennek ez a legkisebb teremtménye fenségesebbnek tűnik fel a világ egész nagyságánál; ha ezt a mustármagot úgy vetjük el szívünkbe, hogy a megértés nagy fájává nő bennünk, és az értelem egész magasságában felmeíkedik az égbe, és a tudás ágait szétterjeszti, akkor magjának egész tüze bennünk lobog, és lángol szívünkben, és gyümölcsének megízlelésével tudatlanságunkat teljesen megszünteti. „Hasonló a mennyek országa a mustármaghoz.“ Krisztus a mennyek országa, aki mint a mustármag, a Szűz testének kertjébe ültetve, az egész világon a kereszt hatalmas fájává nőtt és gyümölcse oly édességet adott, mikor a szenvedés megtörte, hogy minden élő az Ö érintésétől nyert ízt és fűszert. Mert ahogy az ép mustármagban el van rejtve annak ereje, s csak akkor tűnik ki igen erősen, ha széttörik, így Krisztus Testét is meg kellett törni, ha nem akarta erejét rejtegetni. Mi is Testvérek, törjük meg ezt a mustármagot, ha meg akarjuk erejét érezni ebben a hasonlatban. Krisztus a király, mert tőle ered minden uralom; Krisztus az ország, mert Benne van az ország minden dicsősége; Krisztus ember, mert az egész ember benne álIíttatik helyre; Krisztus a mustármag, mert az Isten egész nagysága az ember csekélységébe rejtezik. És mit mondjunk még? Mindent ö teremtett, hogy önmagában megújítson mindent. Krisztus, az ember, vette a mustármagot, azaz Krisztus, az ember, vette az Isten országát, amelyet mindig bírt Krisztus, az Isten; és elvetette kertjében, azaz az Egyházban, Jegyesében. Ezt a kertet gyakran emlegeti az Énekek Énekében, mondván; bezárt kert. Az Egyház kertje az Evangélium ekevasa nyomán az egész földre kiterjed, körül van kerítve a fegyelem karóival, az apostolok munkája nyomán minden gaztól meg van tisztítva, a hívek ültetvényeitől, a szüzek liliomaitól, a vértanuk rózsáitól, a hitvallók üde zöldjétől ékes, örök virágokkal illatozó. Tehát ilyen mustármagot vetett kertjébe Krisztus, midőn megígérte országát, amely a pátriárkákon alapul, a prófétáknál született meg, az apostolokban nőtt, az Egyházban hatalmas fává lett, sok ágat hajtott az adományokban, amelyeket így sorol fel az Apostol: „Egyiknek a bölcseség beszéde adatik, a másiknak a tudomány beszéde, ennek a gyógyítások adománya, annak csodatevő hatalom, ennek a prófétálás, annak a szellemek megítélése, amannak nyelvek nemei". (1Kor 12,8-10) Hallottátok, Testvérek, hogy az a mustármag micsoda fává sarjadt, hallottátok, milyen gyökereket eresztett, hallottátok, hogy hány és milyen ágakat hajtott, amelyeken az ég és nem a levegő madarai, a bölcseség és okosság szárnyaival, a hit biztonságával nyugosznak. És halljad te is, ha nem akarsz félni a földi vadaktól, ha ki akarod kerülni a ragadozó madarakat, a falánk keselyűket, azaz a levegő madarait; minden gonosz szellemet; emelkedj fel 60
