Szolgálat 38. (1978)

Tanulmányok - Hets Aurelián: Fáy Dávid indián misszionárius

szerétéiből fakadó imádság és az apró áldozatok az Isten országának terjedése szempontjából.

Ha nem lenne már senki, aki imádkoznék az Egyházért, a felebarát üdvösségéért, a missziókért: akkor kerülne valóban nagy veszedelembe nemcsak az Egyház, hanem az egész emberiség is. Míg imádkozó ember lesz a földön, nem kell félni a pokol kapuitól sem. S minél több az ilyen imádkozó keresztény, eltelve missziós lelkülettel, annál közelebb van hozzánk az Isten országa.

Nem véletlen, hogy éppen egy kínai pap olvasta ilyen értelemben Szent Péter levelét: várni, sőt „siettetni“ kell az Isten napjának, az istenországnak az eljövetelét! (Vö. 2Pét 3,12) Nem úgy értve, mintha menekülni akarnánk a nagy és nehéz feladatoktól. Ellenkezőleg: éppen azáltal, hogy örömmel, hittel, önfeláldozó nagylelkűséggel dolgozunk itt és most, lehetőségeinknek megfelelően, Isten országának terjedésén és mielőbbi megvalósulásán.

Ez pedig gyakorlatban a tengeren túli és „hazai“ missziókban történik, a föntebb lefestett missziós lelkűiét által.

Hets Aurelián (Brazília)

FÁY DÁVID INDIÁN MISSZIONÁRIUS

Brazíliában az egész ország egyházi szervezetét összefogó püspöki konferenciához (CNBB) csatolt újabb keletű országos missziós szervezet: a sokat emlegetett CIMI (Comissao Indigenista Missionária), az ősi bennszülöttek leszármazottaival foglalkozó missziós bizottság, az 1978-as évet a „mártírok évének“ jelentette ki. Az idén novemberben lesz 350 éve, hogy a déli Rio Grande-i „redukciók"-ban fellázított indiánok megölték Roque Gonzales, Alonso Rodriguez és Joao de Castilhos jezsuita atyákat. (1934-ben XI. Pius boldoggá avatta őket.) Ebben az évben akarják megoldani az indiánokhoz tartozó földek határainak kérdését, és most készül az az új rendelkezés, amely törvénybe iktatja a még vad állapotban élő indiánok jogait, valamint a nemzeti életbe való fokozatos beépítésük lehetőségeit, mindenkor előtérbe helyezve szabadság- jogaikat. Ezt a március végén elkészült szabályozó rendeletet tanulmányozva többször tapasztaljuk, hogy a kis tanulmányunkban fölmerülő problémákat még mindig nem sikerült megoldani. Éppen ezért térnek vissza mind gyakrabban az illetékes hatóságok és kutatók az indiánok múltjához. Az Egyház — amely legjobban érzi az őslakókkal kapcsolatos problémákat — ebben az évben a már történelmi nevekké vált vértanúkhoz sorakoztatja az újabb és jelenlegi évek hőseit is.

Minket most azoknak a magyar jezsuitáknak a munkája érdekel, akik a XVIII. sz.-ban működtek Brazília észak-keleti részén, az akkor szinte külön országrészként kezelt Nagy-Pará államban, amely magába foglalt az Amazonas óriási területén kívül több jelenlegi észak-keleti részállamot, köztük jelen ta45