Szolgálat 38. (1978)
Tanulmányok - Josef Neuner: Mit jelent az örömhír a fejlődő országoknak?
ra, prédikálásra összpontosítjuk tevékenységünket, és túlságosan kevéssé gyakorlati beavatásra és vezetésre. Ha rá tudnánk bírni az embereket, hogy gondolják át életútjukat, vizsgálják fölül elavult értékskálájukat, fedezzék föl életükben személyes és társadalmi kötelességeiket, akkor ez elvezetne a belső megtérésre is. A János-evangélium nagyon erősen hangsúlyozza ezt az összefüggést az evangélium megtevése és megértése között: „Aki gonoszát tesz, gyűlöli a világosságot és nem megy a világosságra . . . Aki ellenben az igazsághoz szabja tetteit, a világosságra megy" (Jn 3,20). Sok helyzetben nem azt fogja ma jelenteni az emberek kereszténységre térítése, hogy közvetlenül meghívjuk őket az egyház tagjainak. Inkább azt, hogy segítünk bensejük megújulásában, életfelfogásuk megváltoztatásában. Ha egyszer már ráhangolódtak az evangéliumra, magukévá tették, és kezdik megvalósítani követelményeit, akkor közelebb fognak jutni a világossághoz, Jézus Krisztushoz, és végül az egyházhoz is. Mindez talán úgy tűnik föl, mintha felhígítanánk Krisztus utasítását, hogy hirdessük az evangéliumot és szerezzünk tanítványokat. Bizonyára megvan a veszély, hogy ürügyeket találunk kitérni küldetésünk elől. De az a veszély is fennáll, hogy az evangélium hirdetését tanításra és keresztelésre korlátozzuk. A mai világ sokkal sokrétűbb; ennek megfelelően az evangelizálás feladata is sokfajta lett. Nem ragaszkodhatunk egyszerűen mindenáron régi módszerekhez (bár ezeknek megvolt a jelentőségük, és egyes helyeken még ma is megvan). Arról van szó, hogy meglássuk, mi az egyház küldetése mai világunk számára. Krisztus azért jött, hogy megmentse a világot. Az egyház küldetésének meg kell egyeznie az ő küldetésével. A teológia egyik feladata, hogy mélyebben eszmélődjön hitünkön, és ezáltal minden keresztényt missziós megbízatásának teljesítésére irányítson, bátorítson. Minél jobban megértjük Isten megmentő szeretetét, annál jobban meg fogjuk találni a helyes utat is küldetésünk betöltésére. Akkor a zsinattól tanított modern teológiát nem fogjuk a missziós buzgalom akadályának, tompí- tójának érezni. Nem kell-e örülnünk, hogy Isten határtalan szeretete az egész emberiséget átfogja? Nem keli-e dicsérnünk bölcsességét, nagyságát, amely minden kultúrában jelen van, és a népek minden igazi vallásos törekvésében megnyilatkozik? Mélységes tisztelettel el kell ismernünk minden ember szabadságát és saját felelősségét is abban, hogy megválasszák a végső boldogságra vezető útjukat. Ugyanakkor azt is tudjuk, hogy ezt a világot meg kell menteni, meg kell újítani, hogy Jézus Krisztus mint egy új emberiség kezdete jött el, és hogy az ő küldetését az egyházban folytatni kell. így kerülünk bele mi is Isten üdvözítő tervébe, s nem szabad henyén visszahúzódnunk. Az egyház sohasem mondhat le a világba szóló küldetéséről. Az igazi teológiának ezt a küldetést mindig az adott óra kívánalmára való tekintettel kell közelebbről meghatároznia. Sok hibát követtünk el a múltban ezen a téren; engedtük, hogy a világ és a kereszténység különváljék, elképzelhető volt, f\ogy valaki jámbor anélkül, hogy komolyan törődnék a világ, s társadalom helyes rendjével. Ha 22
