Szolgálat 38. (1978)

Tanulmányok - Josef Neuner: Mit jelent az örömhír a fejlődő országoknak?

menti.“ Tudjuk, milyen következetesen másokért éit, beszédében és cselekedeteiben, egészen szenvedéséig és haláláig.

De van-e az ilyen szabadságnak, az lilyen életnek értelme mások számára? — Ezt pusztán ésszel nem lehet kiszámítani és bebizonyítani. És éppen minthogy ma minden eddiginél jobban arra törekszünk, hogy megtervezzük életünket és az emberi társadalom életét, azért esik annyira nehezünkre megérteni Jézust. Ö nem is „bizonyította be“ soha, hogy üzenetének értelme van és az életben megvalósítható. Ismerte életünk végső titkát, és abban az egy szóban fejezte ki, amellyel Istent megszólította: „Abba, Atyám!“ Tudta, hogy élete és küldetése őbenne biztonságban van. Sohasem bizonyította, hogy ez az Atya van: tudta ezt. Egész létének és lényének alapja Ó. Ez a tudat biztosan hordozta élete minden összeütközésében és sötétségében; és amikor minden inogni kezdett és mindenki elmenekült, amikor rászakadt a roppant magányosság a közeledő halál hideg lehel létével, akkor még egyszer azt mondta mély békességben: „Eljön az óra, sőt már itt is van, amikor elszéíedtek, ki-ki a maga útján, s engem magamra hagytok. Én azonban nem vagyok egyedül, mert az Atya velem van“ (Jn 16,32).

Nagy körvonalakban ez tehát Jézus üzenete. Nem érvényes-e ma is? Egészen embernek lenni, szabadon, elidegenedés, hamisítás nélkül élni az életemet; de nem elszigetelve, nem sziget módjára, hanem nyitottan, másokkal kapcsolatban, elkötelezve, részt véve másoknak, a szenvedőknek, a keresőknek életében, — olyan élet ez, amelyet csak Isten kegyelméből és szereteté- ből élhetünk, abban a biztonságban és meghittségben, amely segít legyőzni életünk fenyegetéseit és sötét szakadékait, mert életünknek otthona van az Istenben. Hogy pedig Jézusnak igaza volt, hogy nem álmodozó volt ő maga is, hogy bízhatunk benne, ha erre az életre hív, arról a Feltámadott Úr biztosít. Jézus Atyjának beteljesedésében él, és aki benne hisz, annak örök élete van.

Van-e jelentősége ennek az üzenetnek a fejlődőben levő országok számára is? — Maga Jézus a szegényeknek hozta el üzenetét: „A szegényeknek az örömhírt hirdetik“ (Mt 11,5). Mire van a szegényeknek legnagyobb szükségük? Természetesen először is enoiök kell. Jézus tudta ezt. Segítségre van szükségük a betegség és nyomor nyomasztó, felmorzsoló erejének ellenében. Jézus ezt is tudta. De mindenekelőtt bizalom kell nekik és emberméltóság. Jézus megadta nekik ezt a méltóságot, az Isten szeretetébe vetett bizalmat, azt a tudatot, hogy többet érnek, mint a mező minden virága és az ég madarai. Ez az örömhír magva. Éneikül a mag nélkül, anélkül, hogy igazi, teljes emberi létre ébredjenek az emberek Isten szeretetében, a pusztán külső építésnek, az anyagi haladásnak nincs maradandó értelme. Ezt ma mindig újból ismételni kell, amikor abba a kísértésbe esünk, hogy az örömhír hirdetését fölcseréljük a puszta fejlődési segéllyel.

De persze most már fölmerül egy további kérdés: ho'gyan lehet közvetíteni ezt az üzenetet. Most talán egy kicsit világosabb lett, hogy a szó20