Szolgálat 38. (1978)
Tanulmányok - Josef Neuner: Mit jelent az örömhír a fejlődő országoknak?
költségmentes, ugyanúgy a műtétek. Egy kórházi nap kb. 10 forintba kerül. Ez a program 80 000 diákot ért el, és azt tervezik, hogy az összes hallgatót bevonják Nyugat-Bengáliában, úgyhogy mindenki ingyenes orvosi szolgálatot kaphasson. Vegyük itt figyelembe, hogy ez a vállalkozás nem külföldi tőkén alapszik, hanem bennszülött erőkkel épült föl. TermészetJsen egyes orvosságküldemé- nyék kívülről jönnek, de nem egy külföldi ügynökség szervezéséről van szó. Magában az országban rejlenek tartalékok, és éppen ezeket az emberi tartalékokat kell teljesen kihasználni. Továbbá a vállalkozás hangsúlya nem anyagi segítség szerzésén, hanem személyes teljesítményeken van: szolgálat, orvosi és ápolói segítség, véradás. Végül a mozgalom teljesen felekezetek fölötti, ihletésében mégis mélyen keresztény, felelősségtudatra és kölcsönös szolgálatra épül. Itt nemcsak segítenek, hanem építenek, nem katedráról tanítanak, hanem tanúságot tesznek. 3) Menjünk most messze délre, Keralába, ahol a kereszténység a legelső századoktól otthonos: a hagyomány szerint már Tamás apostol hirdette; az egyházi élet erősen fejlett, sok papi és szerzetesi hivatás van. De itt a kereszténység nagyon begyökerezett hagyományaiba. A keresztények a népesség erős csoportja, amely mint zárt népi és vallási közösség békében él a hinduk és mohamedánok mellett. Azonban itt is, és éppen itt fölmerül a kérdés: hol van hát a keresztény üzenet? Egy közösség-e az egyház a többi mellett, vagy küldetésünk van? Sokféleképpen próbálják a kereszténységet kiszabadítani intézményes beszűküléséből. Példa erre Calicutban a szociális-vallási központ. Vallási és teológiai kurzusokat rendeznek itt, vezetőket képeznek ki, de megvan a konkrét munka is égető problémák érdekében. Például gondoskodnak három kis mohamedán halászfaluról a part homokjában, amelyek állandóan a pusztulás szélén élnek, vagy a kaszton kívüliek egy településéről, akiknek a kormányzat épített ugyan szállást, de nem gondoskodott számukra munkahelyekről. Nem fontos részletezni, mi történik itt, csak a tervezés és kivitelezés alapelveit nevezem meg, — ezek megfelelnek azoknak az alapelveknek, amelyeket Paulo Freire Délamerikának felállított: — Gazdasági fölemelkedés nélkül nincs kiút a sok bajból, az éhségből, betegségből, rossz lakásviszonyokból, a kiképzés hiányából. Kereseti és termelési lehetőségeket kell teremteni. — önsegély. Értelmetlen, valójában kegyetlen dolog ajándékot adni az embereknek, és így koldulásra nevelni őket. Vannak persze kivételes helyzetek. De a függőségre való nevelés az öntudat és felelősség hiányára vezet. Ezért ezek az emberek semmit sem kapnak ajándékba. Még csak nem is terveznek helyettük. Megtanulják, hogy maguk jöjjenek össze, megbeszéljék esedékes kérdéseiket, konkrét indítványokat tegyenek, körülnézzenek a kivitel eszközei után, teljesen kihasználják a különféle kínálkozó lehetőségeket. Az ilyen terveket aztán esetleg lehet anyagilag támogatni, de mindig tudnjok kell, hogy saját vállalkozásukról van szó. Érdekes látni, hogyan tanultak meg pl. a száraz parti 16