Szolgálat 38. (1978)

Tanulmányok - Josef Neuner: Mit jelent az örömhír a fejlődő országoknak?

költségmentes, ugyanúgy a műtétek. Egy kórházi nap kb. 10 forintba kerül. Ez a program 80 000 diákot ért el, és azt tervezik, hogy az összes hallgatót be­vonják Nyugat-Bengáliában, úgyhogy mindenki ingyenes orvosi szolgálatot kap­hasson. Vegyük itt figyelembe, hogy ez a vállalkozás nem külföldi tőkén alapszik, hanem bennszülött erőkkel épült föl. TermészetJsen egyes orvosságküldemé- nyék kívülről jönnek, de nem egy külföldi ügynökség szervezéséről van szó. Magában az országban rejlenek tartalékok, és éppen ezeket az emberi tartalé­kokat kell teljesen kihasználni. Továbbá a vállalkozás hangsúlya nem anyagi segítség szerzésén, hanem személyes teljesítményeken van: szolgálat, orvosi és ápolói segítség, véradás. Végül a mozgalom teljesen felekezetek fölötti, ihletésében mégis mélyen keresztény, felelősségtudatra és kölcsönös szolgá­latra épül. Itt nemcsak segítenek, hanem építenek, nem katedráról tanítanak, hanem tanúságot tesznek. 3) Menjünk most messze délre, Keralába, ahol a kereszténység a legelső századoktól otthonos: a hagyomány szerint már Tamás apostol hirdette; az egyházi élet erősen fejlett, sok papi és szerzetesi hivatás van. De itt a ke­reszténység nagyon begyökerezett hagyományaiba. A keresztények a népesség erős csoportja, amely mint zárt népi és vallási közösség békében él a hinduk és mohamedánok mellett. Azonban itt is, és éppen itt fölmerül a kérdés: hol van hát a keresztény üzenet? Egy közösség-e az egyház a többi mellett, vagy küldetésünk van? Sokféleképpen próbálják a kereszténységet kiszabadítani in­tézményes beszűküléséből. Példa erre Calicutban a szociális-vallási központ. Vallási és teológiai kurzusokat rendeznek itt, vezetőket képeznek ki, de megvan a konkrét munka is égető problémák érdekében. Például gondos­kodnak három kis mohamedán halászfaluról a part homokjában, amelyek állan­dóan a pusztulás szélén élnek, vagy a kaszton kívüliek egy településéről, akik­nek a kormányzat épített ugyan szállást, de nem gondoskodott számukra mun­kahelyekről. Nem fontos részletezni, mi történik itt, csak a tervezés és kivite­lezés alapelveit nevezem meg, — ezek megfelelnek azoknak az alapelveknek, amelyeket Paulo Freire Délamerikának felállított: — Gazdasági fölemelkedés nélkül nincs kiút a sok bajból, az éhségből, beteg­ségből, rossz lakásviszonyokból, a kiképzés hiányából. Kereseti és termelési lehetőségeket kell teremteni. — önsegély. Értelmetlen, valójában kegyetlen dolog ajándékot adni az embe­reknek, és így koldulásra nevelni őket. Vannak persze kivételes helyzetek. De a függőségre való nevelés az öntudat és felelősség hiányára vezet. Ezért ezek az emberek semmit sem kapnak ajándékba. Még csak nem is terveznek helyet­tük. Megtanulják, hogy maguk jöjjenek össze, megbeszéljék esedékes kérdései­ket, konkrét indítványokat tegyenek, körülnézzenek a kivitel eszközei után, teljesen kihasználják a különféle kínálkozó lehetőségeket. Az ilyen terveket aztán esetleg lehet anyagilag támogatni, de mindig tudnjok kell, hogy saját vállalkozásukról van szó. Érdekes látni, hogyan tanultak meg pl. a száraz parti 16

Next

/
Thumbnails
Contents