Szolgálat 38. (1978)

Tanulmányok - Nemeshegyi Péter: A missziós munka teológiája a zsinat után

séget tanulni, akkor kapta meg a végső lökést, hogy elszánja magát a keresztsedre, amikor elolvasta a kalkuttai Teréz anya rövid életrajzát. Az abban tükröződő krisztusi szeretet volt az a fény, amely föl ismertette vele Krisztus igaz egyházát. Egy másik fiatal japán egyetemista számára két éves amerikai tartózkodása volt a kegyelmi élmény: az ottani katolikus iskola növendékeinek barátságos szeretete, vidámsága, testvériessége értette meg vele, hogy ki az Isten.

Életünk, ha krisztusi, evangelizálás. De ebből persze nem következik, hogy szóban és írásban nem kellene Krisztust hirdetnünk. Nagyon is kell. Ugyanis bármennyire igyekszünk is krisztusian élni, soha el nem érünk odáig, hogy azt mondhatnánk: „Ha tudni akarjátok, hogy ki az igazi keresztény, csak engem nézzetek!“ Gyenge, tökéletlen bűnösök vagyunk mindnyájan. De mesterünkre, Krisztusra szegezzük szemünket, és az ő nyomában akarunk járni, ha botladozva is. Hithirdetésünk olyan, mint egy mutatóujj: „Erre vezet az élet útja! Én is arrafelé igyekszem.“ De igyekezni kell! Csak akkor lesz hitele szavunknak, ha Jézus felé igyekvő életünk lesz rá a fedezet.

Ha ezeket meggondoljuk, világos, hogy minden egyes keresztény missziós munkára hivatott. Amikor életünk hozzájárul ahhoz, hogy az Egyházban felragyogjon Krisztus arca, a szelíd, alázatos szívű, imádságos, egészen az Isten országát kereső, az igazságért életét áldozó Krisztusé, akkor mindnyájan misszionáriusok vagyunk, vagyis teljesítjük azt, amire Krisztus „küldött“. De hogy igazán krisztusi legyen az életünk, ahhoz az is kell, hogy — Jézus szíveként — a mi szívünk is olyan nagy legyen, hogy beleférjen az egész világ. Ne csak a saját kis ügyeivel törődjék ez a szív. hanem az öt világrészen élő minden ember ügyével. A „Talán őrzője vagyok testvéremnek?“ szó Kain szava (Tér 4,9). Minket igenis egymás őrzőinek szánt az Isten jósága. „Terjeszd ki szeretetedet a föld határáig, ha szeretni akarod Krisztust. Mert ott találod mindenütt Krisztus testének tagjait“ — mondja Szent Ágoston. Az ilyen szere- tetből önként fakad a missziós lelkűiét és a világegyház munkájának támogatása.

A Szentlélek munkatársai

Még egy harmadik fontos pontra keli rámutatnunk; a nemkeresztények üdvözülésének kérdésére. E kérdésben régtől fogva különböző álláspontoknak voltak szószólói az Egyházban. Egyesek úgy vélekedtek, hogy mindenki, aki nem keresztel kedik meg és nem él haláláig az egyház hű fiaként, elkárhozik. Mások úgy gondolták, hogy az Isten valamilyen mennyországon kívüli örök „természetes boldogságot“ ad a jóhiszemű nemkeresztényeknek. Voltak olyanok is, akik úgy vélekedtek, hogy az embert Isten-fiúságra emelő Szentlélek kegyelme Jézus halálának és feltámadásának jóvoltából az egyház látható keretein kívül élő emberekhez -is eljut, és lehetővé teszi, hogy higgyenek, szeressenek és így a mennyországba jussanak. Ismét mások úgy gondolkodtak,

9