Szolgálat 37. (1978)
Eszmék és események - Teréz anya keresztútja
ESZMÉK ÉS ESEMÉNYEK TERÉZ ANYA KERESZTÜTJA Philadelphias Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus, 1976 Jézus azt mondotta: „Ha tanítványaim akartok lenni, vegyétek föl a kereszteteket, és kövessetek engem.“ Mielőtt fölvette a saját keresztjét, már tisztában volt vele, hogy szükségünk van Őrá, hogy különben nem tudnánk öt követni, nem lennénk képesek végigjárni a magunk keresztútjának állomásait. Az élet kenyerévé tette magát, és azt mondta: ha nem eszitek a testemet és nem isszátok a véremet, nem élhettek, nem tudtok követni. Nem lehettek a tanítványaim. Ma Őneki magának ugyan már nem kell fölvennie a keresztet, fölmenni a Kálváriára és végigjárni keresztútja állomásait, — de benned és bennem szenved, tovább éli, újra éli szenvedését. A fiatal gyerek, az éhes kisgyerek, aki morzsáról morzsára eszegette meg a darab kenyeret, mert félt, hogy elfogy, és megint csak éhes lesz. Ez volt a keresztút első állomása. Látom ezt? Igen gyakran nézünk — és nem látunk. Valamennyiünknek föl kell vennünk a keresztet, valamennyiünknek követnünk kell Krisztust a Kálváriára, ha fel akarunk támadni Vele. És úgy gondolom, ezért adta nekünk Jézus halála előtt a testét, a vérét: hogy éljünk, hogy legyen bátorságunk, hogy legyen életünk, hogy tudjuk hordozni a keresztet, és lépésről lépésre követni Őt. Keresztutunk állomásain ott látjuk Jézust szegényen, éhesen, leroskadva. Ott vagyunk-e, hogy segítsünk Neki? Ott vagyunk-e az áldozatunkkal, a kenyerünkkel, valóságos kenyerünkkel? Ezer meg ezer ember az életét adná egy darab kenyérért. Ezer meg ezer ember az életét adná egy kicsike szeretetért, egy csepp elismerésért. Ez a keresztút egy állomása: Jézus, amint leroskad az éhesekben. És ott a keresztút negyedik állomása, ahol Jézus édesanyjával találkozik. Anyja vagyunk-e a szenvedőnek? Szerető, megértő anyja? Ott vagyunk-e megértőén fiataljaink mellett, ha elesnek, ha magányosak, ha nem kívánatosnak érzik magukat? Mellettük vagyunk-e? Cirenei Simon fölvette a keresztet és követte Jézust, segített hordozni keresztjét. Amit ebben az évben a szeretet jeleként tettetek — az az ezer és millió dolog, amit felajánlottatok Jézusnak a szegényekben — azzal Cirenei Simon voltatok, mindennap, minden cselekedetben. És Veronika. Veronikájuk vagyunk-e szegényeinknek? A magányosaknak, a nemkívánatosaknak. Ott vagyunk-e, hogy letöröljük könnyüket? Ott vagyunk-e, 68
