Szolgálat 37. (1978)

Tanulmányok - † Sombor J. Gertrud: Ward Mária életútja

embertársaik üdvösségén." Intézetét az egész világra szánta, hiszen az evangéliumot mindenütt hirdetni kell. Sőt — női társulatnál először — a törökök és a pogányok közötti missziós működés is fölmerült látókörében.

Korában nagyon fontos volt a hit értelmi megalapozása. Saját lelkiélete is szolid hitbelli ismeretekre épült, ebben is egészen modern; ugyanúgy kívánta a nevelésben. De abban is az új idők szellemének hordozója, hogy minden meg- győződéses buzgóság mellett távol van egyéniségétől a fanatizmus. Mindig újból hangsúlyozta, hogy a más meggyőződésűeket nem vitával, hanem megértéssel és szeretettel kell meggyőzni. „Senkitől se vedd el azt, ami kedves neki, hacsak nem nyújtasz neki helyette valami még kedvesebbet.“ A vallásos nevelés célját az „istenfélelem“-ben jelöli meg. Ezen kb. azt érti, amit ma vallásos élménynek mondanánk: szerető odahajlást Isten szent akaratához, amelyet mindenek fölé kell helyeznünk. A Gondviselésre való bízó ráhagyatkozást, közvetlen, gyermeki viszonyt óhajtott kibontakoztatni.

Említsük még meg, mekkora gondot fordított a liturgiára, Lüttichben a kanonokok azt mondták, őhozzá járhat az ember megtanulni, milyen legyen a szép istentisztelet. Az egyházi előírásokat a legnagyobb gonddal tartotta és tartatta meg, a szentségi Jézusnak mindig a lehető legszebb környezetet biztosította. A nevelésben is öntudatos eucharisztikus lelkűiét kialakítására törekedett.

Az erkölcsi nevelés szervesen kapcsolódik elgondolásában a vallásoshoz. „Ne elégedjenek meg azzal, hogy csupán külsőséges, képmutató és külső hibákra kiterjedő legyen a nevelés, hanem alapos evangéliumi erényekre . . . oktassanak. Szoktassanak korán önuralomra, ismertessék meg növendékeikkel Isten és embertársaik iránti kötelességeiket, vezessék őket önismeretre és arra, hogy Istent, a legfölségesebbet lélekben és igazságban tanulják imádni." Fontos a szilárd életelvek nyújtása és a szoktatás, de legfontosabb az eleven példa. Ezért fordít a szabályokban akkora gondot a nővérek kiképzésére és lelkiségére. „Ne egyedül a szó, hanem sokkal inkább példájuk vezesse az ifjúságot erényre." így a tekintélyi elv, amelyet erősen kiemel, nem külső kényszer gyanánt, hanem sugárzásként érvényesül, és mint „szerető kényszert" természetesen hozza magával az engedelmességet a gyermek részéről.

Minden megalkuvást és féligazságot elutasító, ragyogó igazlelkűségével másoktól is elvárta a jellemességet, az őszinteséget. „Mutasd magad olyannak, amilyen vagy, és légy olyan, amilyennek mutatod magad." „Szeresd és mondd mindig az igazságot." De ugyanakkor okosságra is int: „Olyat mondani, amit nem érzünk, ravaszság; minden elmondani, amit érzünk: balgaság."

Amint ő maga olvasott és művelt volt, ilyennek akarta nővéreit és neveltjeit is. Ward Mária egész sor nyelven tudott, és társnői között is élénken sürgette a nyelvek elsajátítását, mindenekelőtt azét az országét, ahol működnek. „Nagy ellensége volt a tudatlanságnak, nem szerette maga körül a kicsinyes és közönséges szellemű embereket, még kevésbé tűrte el ä hitványát és aljasat."

52