Szolgálat 37. (1978)

„Hirdessétek az evangéliumot“ (Mk 16,15)

ról is lemondana, be kell hatolnia a mindig változó emberek szívébe. Nem hiába tette ezt a témát megbeszélése tárgyává a két utolsó püspöki szinódus: az első (1974) az evangelizálást általában, a második pedig (1977) a katekézist.

Számunk persze nem terjedhet ki ennek az Egyház küldetésének alapjait érintő kérdésnek minden részletére. Hisz „éppen a szinódus nyomán . . . folyik az egészséges vita“ (VI. Pál: Evangelii nuntiandi) az evan- gelizáció mélyebb megértéséről. Alszeghy Zoltán tanulmánya mégis fel tudta vázolni a két szinódus főbb irányvonalait. Rámutat, miért is vezették be a régebben ismeretlen „evangelizálás“ szót, mi ennek az egész egyházat átfogó, minden egyes tagjára vonatkozó jelentősége. Ebben a fejlődésben kétségtelenül döntő szerepet játszott az ún. kérügmatikus teológia. Ennek fontosságát és lelkipásztori követelményeit világítja meg Rácz Imre cikke.

„A hithirdetés azonban csak akkor lehet hiteles, ha aranyfedezetként mögötte áll a hitet hirdetőnek életvallomása, egybehangzóan az Egyház egész közösségének . . . tanúságtételével“ — emlékeztet Lukács László. Ez minden kereszténynek feladata és hivatása (lPét 3,1). Dieter Emeis münsteri pásztor álteológus viszont rámutat, hogy az egyházközségnek mint közösségnek is feladata a tanúság megélése. Olyan mértékben válik az evangelizálás eszközévé, amilyenben ennek alanya lett.

Benkö Antal és Lelóczky Gyula a katekézis néhány mai törekvését, problémáját ecseteli. Különböző országokat vesznek figyelembe, mégis több közös vonás tűnik elő: pl. a hitoktatás alanyának tevékeny részvétele hitének kifejezésében, a felnőttek katekizálása, a katekétaképzés problematikája. Kiegészül a kép az Egyház Szava rovatban a szinódu- son elhangzott püspöki megnyilatkozásokból vett szemelvényeken keresztül. — Életrajzunk a 17. sz. egy nagy női „evangelizátorának“, Ward Máriának életművét mutatja be. (Rendtársa, Sombor J. Gertrud nemrég hunyt el Ausztriában.)

A tanulmányokban említett utak, irányok, törekvések szabad megfontolás, esetleg bírálat tárgyai lehetnek. De mindenki tegye magáévá Szent Pálnak efezusi híveihez intézett szavait: „Legyetek éberek, és imádkozzatok kitartóan az összes szentekért és énértem is, hogy megkapjam a beszéd ajándékát, hogy amikor megszólalok, bátran hirdessem az evangélium titkát“ (2,19).

4