Szolgálat 37. (1978)

Tanulmányok - Lelóczky Gyula: A hitoktatás helyzete az Egyesült Államokban

Joseph Bernardin, Cincinnati érseke és a püspöki konferencia elnöke írásbeli beadványában négy elemet sorol fel, amelyek mindegyikének jelen kell lennie a jövő katekézisében:

1. írna. Minden pasztorális munka célja egyesíteni az embereket Istennél Jézus Krisztus által. így az ima, amely a cél megvalósulása, elejétől végéig át kell hogy hassa a katekézist. Nem szabad, hogy mesterkélt függelékké fokozzák le az oktatás végén. Az ima Isten jelenlétének megtapasztalása mibennünk, az alap, amelyre minden katekézis épül, és a csúcspont, amely felé növekszik.

2. Közösség. A katekézis bevezetés az egyházi közösségbe. Elsődleges fontosságú tehát, hogy létezzék egy ilyen közösség, amely befogadja azokat, akik az oktatást kapják. Különben csak hamis reményeket ébresztünk a fiatalokban, és az eredmény elidegenedés lesz az Egyháztól. A közösségteremtés különösen nehéz probléma túlságosan nagy plébániákon vagy nagyvárosi környezetben, ahol az egyes hivő gyakran csak anonim résztvevője a templomi szertartásoknak.

3. Szolgálat. Az elveket gyakorlattá kell váltani, az igazságot tenni kell sze- retetben. Tett, szeretetszolgálat lényeges része a katekézisnek. A múltban a katekézis néha túl elméleti volt, túlságosan távoli az élettől. Különösen a fiataloknak kell megtapasztalni a tényt, hogy Krisztus, a Szolga, az Egyházban ma is szolgálja testvéreit.

4. Mondanivaló. Ima, közösség, szolgálat csak elősegítik, de nem helyettesíthetik a hitben való oktatást. A hitet tanulni kell. Sajnos, van, aki azonosítja a hitoktatást szavak memorizálásával. A szóbeli megfogalmazás természetesen hasznos és szükséges, de önmagában nem elegendő. Az emberi közlés sokkal gazdagabb, mint puszta szavak. Isten szava az egész személynek szól és az egész ember — értelem, szív, akarat, érzelmek, belső magatartás és értékrend — mind mélyebb megtérését próbálja létrehozni. A hit Istennek, mint valóságos élő személynek az elfogadása; de Vele együtt elfogadjuk azt is, amit elmond, készek vagyunk felkutatni és életünk, gondolkodásunk részévé tenni mindazt, amit Jézus tanít. Jézus jóhírét tanulni nem annyira kötelesség, mint inkább a keresztény élet központi kalandja. A katekézis feladata, hogy így is mutassa be. A korszerű katekézis ma talán sürgetőbb feladat, mint eddig bármikor: igen fontos, hogy amint az emberek egyre műveltebbek lesznek más területeken, ne maradjanak vallásilag analfabéták, az Egyház tanításainak csak éretlen, gyermeki fokon való megértésével.

A „mondanivaló“-val kapcsolatos egy másik amerikai főpap, John Wright bíboros figyelmeztetése, hogy a katekéta ügyeljen, nehogy új módszerekkel próbálkozva új dolgokat is tanítson. Lerini Szt. Vincét idézi: „Quae didicisti doce ut cum dicas nőve, non dioas nova."

John W h e a I o n , Hartford, Connecticut érseke felszólalásában azt a gondolatot fejtette ki, hogy a katekézist ma nem annyira életkorra, mint inkább problémákra kellene alkalmazni. Négy alapproblémát sorol fel:

43