Szolgálat 37. (1978)

Tanulmányok - Lukács László: A tanúság igéjével

Ebből úgy látszik azt a következtetést vonhatjuk le, hogy a kizárólagosan logi­kai út nem szükségszerűen az üdvösség útja is, és hogy újra mernünk kell az evangélium irracionalizmusát, Isten hozzánk hajlását, megbocsátó irgalmát, logikátlan emberszeretetét hirdetni. Jelenünk hideg computer-világában a szá­mológépek síkján mások a mesterek. Tőlünk azt várják el hallgatóink, hogy az élet végső értelmének keresésében segítsünk nekik, féltve őrizvén egy-egy talán gyenge mécsest, amelynek a logika törvényei szerint már régen ki kellett volna aludnia. 7) Ezzel el is jutottam utolsó tézisemhez. Ha a kérügmáról beszélünk, első­sorban a szó erejére gondolunk. Már Pál apostol is úgy fogalmazott, hogy a hit a hallásból ered. De ez nem akadályozta őt abban, hogy hivatkozzék az el­szenvedett üldözésekre, megvesszőztetéseire, hajótörésére, mint tanúságtéte­lének állomásaira. Hallgatói hihetnek szavának, hiszen következetes meggyő­ződés áll mögöttük. A mi szavainkból is akkor árad erő, ha életünk su­gárzik belőlük. Minél több következetesség, gyakorlati hit, remény és sze­retet valósul meg életünkben, annál üdvösséghozóbb lesz kérügmánk, ha Isten szavát hirdetjük. Lukács László A tanúság igéjével I. A szótól a vértanúvallomásig A beszéd: érintkezésünk eszköze, embertársainknak üzenetét közve­títő hírvivőnk. Közölhetjük egymással mindazt, amit a külvilágról és önmagunk­ról tudunk, érzünk vagy gondolunk. Érdekes lehet számunkra a másiknak minden híradása, szóljon a világ bármely tárgyáról vagy eseményéről: érdeklődve hallgatjuk a friss híreket a rádióban vagy akár jólértesült barátainktól is. Ezek az üzenetek azonban ritkán létfontosságúak: ha nem tudom meg az egyiktől, meghallom a másiktól, vagy pedig magam járok utána annak, ami érdekel. Pótolhatatlanul fontos akkor lesz a szó, ha vallomássá személyesül. A lelkem mélyeit feltáró vallomás kizárólagos birtokom és lehetőségem: csak én oszthatom meg magam mással, és csak a vallomásban oszthatom meg ma­gam másokkal. Vallomásomat senki sem pótolhatja máshonnan szerzett hírek­kel vagy akár saját kutatásaival. A vallomásban napvilágra kerülve jutnak szó­hoz — tehát öltenek formát — lelkem homályos, alaktalan mélyei, a vallomás­ban a szó testét felöltve tudom átadni magam a másiknak. Avallomásos szó teremt: embert és közösséget. A szó csak akkor segít az önkifejezésben és a kapcsolatteremtésben, ha igaz. A hamis beszéd csak a távolságot növeli két ember között, sőt bi­zonytalanná homályosítja magát az embert is. 16

Next

/
Thumbnails
Contents