Szolgálat 37. (1978)
Tanulmányok - Rácz Imre: A kérügma teológiája és jelentősége lelkipásztorkodásunkban
visszaéléseket követő aránytalanul erős ellenhatás zátonyra viszi életüket, az Egyházat a Szentlélek arra vezeti, hogy az állítások és tagadások ritmikus összjátéka révén haladjon az igazság érett és kiegyensúlyozott szintézise felé. Az igehirdetés szempontjából az intellektualizmus és az antiintellektualizmus túlihajtásai után a kiegyensúlyozott szintézis ragyog fel az utolsó szinódus „szózatában az Isten népéhez“. Egy kör lezárult, de nem tértünk vissza az előbbi egyoldalúsághoz, hanem, tanulva a fejlődés előbbi fázisának hiányaiból, az Egyház egységbe forrasztotta a két egymást kiegészítő részletigazság igényeit. Az evangeiizálás, amire az Egyház öt esztendős kutató munkája vezet bennünket, nem élettelen gondolat és nem gondolattal an aktivizmus, hanem a hit közösségének sajátos magatartása, amely hallgatja, éli és visszhangozza az Isten igéjét. Rácz Imre A KÉROGMA TEOLÓGIÁJA ÉS JELENTŐSÉGE LELKIPÁSZTORKODASUNKBAN Épp júliusban lesz negyven éve, hogy P. Lakner és Jungmann vezetése alatt Innsbruckban összeült egy kisebb csoport a kérügmatikus teológia tanulmányozására, fejlesztésére. A divatban lévő teológiai irányt nem találták kielégítőnek, s új utat kívántak bevezetni. Felhívásuk lényegében eredményes lett annyiban, hogy ma minden komoly teológiai rendszer kérügmatikus is akar lenni. Evvel azonban megszűnt egy külön kérügmatikus teológia szükségessége. Nem kívánjuk itt történelmileg jobban elmélyíteni ezt a kérdést, sem pedig elméletileg fejtegetni, mennyiben kell minden teológiának kérügmatikusnak lennie. A legfontosabb fogalmak felfrissítése után néhány tétel formájában szeretnénk egy pár következtetést levonni lelkipásztori munkánkra vonatkozóan, hogy így további gyakorlati meggondolásra és elhatározásra serkentsünk. A) A kérügma fogalmi körülírása Az Újszövetségben három szóval találkozunk, amelyek fogalmi körünkhöz tartoznak: k é r ü s s z e i n , kérügma és k é r ü k s z . Mint ige 61, mint főnév 8 ill. 3 ízben fordul elő. Főnévi jelentésében „hírnöknek“ Ül. „híradásnak“ szokták fordítani; igei formában annyit jelent, mint „közhírré tenni“, „hírnök által kihirdetni“. Rendszerint az apostoli igehirdetésre vonatkozik, de időrendi sorban első használata Keresztelő Szt. János fellépésével és bűnbánati ke- resztségre való felhívásával kapcsolatos. t Ez a „híradás“, ez a „közhírré tétel“ csupán hivatalos megbízás alapján törvényes és hatékony. Végleges gyakorlata a tizenkét apostol húsvét utáni 12
