Szolgálat 37. (1978)
Halottaink - Ferencz Béni (Confrater)
betegeskedett — cukorbaj kínozta, néhány lábujját le is kellett operálni érszűkület miatt —, hirtelen halála fájdalmas meglepetésként érte híveit. Dunay (Demetrovics) Antal 1915-ben született a Vas megyei Nagykölked faluban. Szülei földművesek voltak. Négy gimnáziumot végzett a kőszegi bencéseknél, majd mint esztergomi kisszeminarista fejezte be középiskoláit ugyancsak a bencéseknél. Püspöke 1934-ben a bécsi Pázmáneumba küldte; a hittudományi fakultáson 1948-ban teológiai doktorátust szerzett. A Pázmáneum kápolnájában szentelte pappá Kamprath Ferenc bécsi segédpüspök 1939. júi. 9-én. Tehetségét mutatja, hogy az újonnan szentelt pap mindjárt Budapestre kapott beosztást. A Zugligetben Mihalovics Zsigmond mellett volt káplán, majd a Szent Anna- és a Szentlélek-templomban. 1948 óta volt külföldön. Salzburgban egy évig magyar lelkipásztorként működött, majd 1949-ben Amerikába ment, ahol már fivére is élt. A pennsylvaniai Northampton ban, a Magyarok Nagyasszonya templomban káplánkodott egészen 1963-ig. Itt jól érezte magát. Csendes, zárkózott embernek és buzgó lelkipásztornak ismerték hívei. Amikor azután a passaici Szent István- templom, az egyik legnagyobb amerikai magyar kolónia központja Gáspár János halálával megüresedett, ő került oda plébánosnak. Új működési helyén sok nehézség várt rá. Át kellett hidalnia a stílusváltozással kapcsolatos emberi nehézségeket, minthogy ő modernebb stílusban próbálta kezelni a plébániát. Kibővítette a magyar iskolát nagy költséggel, a hívők lelkes részvételével. Nagy gondot jelentett anyagilag és létszám tekintetében is ennek fenntartása. Az utolsó években a magyar nővérek elhagyták őket, mert nem volt utánpótlásuk. Bele kellett mennie az összevont iskolarendszerbe. Közben új püspök érkezett az egyházmegyébe, aki elődjének tartozásait a plébánosok segítségével akarta mielőbb végleg letörlesz- teni. Az egyházközségek súlyos adóztatás alá kerültek. Öt is 20 000 dollárral terhelte meg, épp az iskolaszentelés utáni időben. Már-már arra gondolt, hogy visszamegy Pennsylvániába. A problémák egyre nőttek, és egyre jobban kikezdték egészségét. Sok meg nem értést kellett elviselnie, de igyekezett még ellenfeleivel is kedvesen, mosolygósán bánni. Nagyra értékelte buzgó híveit, és szenvedett a lanyhák magatartása miatt. Feltámadási miséjét jún. 1-én a magyar papság koncelebrálta templomában, élükön egykori káplántársával, Vidóczy István northamptoni plébánossal. Másnap mintegy 60 pap misézett együtt a patersoni egyházmegye püspöki helynökével, Msgr. Brestellel, mert súlyos beteg püspöke — azóta meg is halt — nem tudott eljönni. Az angol beszédet káplánja mondta, a magyart pedig régi barátja, P. Szabó Szerén, az Amerikában élő budai kapisztránusok rendfőnöke. Kedves, szerény egyéniségű, derék, tiszta életű pap volt, jó és gondos lelkipásztor. A testvéri vendégszeretet is jellemezte: szívesen befogadott papokat, azok pedig szívesen voltak ottlétük alatt segítségére. Végakarata szerint Northamptonba vitték. Teste most az ottani temetőben nyugszik. (R) FERENCZ BÉNI pápai prelátus, kanonok (1909—1978) Január 3-án halt meg egyházmegyénk egyik legjelesebb papja. Csíkpálfalván született 1909. dec. 10-én. 1932. jún. 12-én szentelték. Rövid segédlelkészi szolgálat után éveket töltött a budai Vöröskereszt kórházban a nagybeteg Majláth püspök mellett. Utóbb helyettes irodaigazgató volt. 1949—1964 között nem működött a pasztorációban. 1965-től haláláig Csíkcsicsóban plébánoskodott. Közel két évig volt szinte teljesen magatehetetlen beteg. Lassan őrölte fel szervezetét a rák. Utolsó hónapjaiban már csak a morfium adott valamelyes enyhülést. Néhány hónappal halála előtt jártam nála, és akkor állandóan azt mondogatta: „Arra kérem a jó Istent, hogy adjon elég erőt a türelmes szenvedéskez.“ Hosszú beszélgetésünk végén úgy jöttem el, hogy az volt a meggyőződésem: Egy szenttel találkoztam. Confrater 104
