Szolgálat 37. (1978)
Halottaink - Ruck György (Confrater) - Dr. Dunay Antal (R)
RUCK GYÖRGY (1912—1977) Az Arad megyei Elek községben született 1912. febr. 13-án. Középiskoláit a gyulai róm. kát. gimnáziumban kezdte meg. és mint a csanádegyházmegyei kisszeminárium növendéke Szegeden a piaristáknál fejezte be. A teológiát is ott végezte, míg 1935/36- ban föpásztora Frankfurtba nem küldte. 1937. máj. 2-án szentelte pappá Glattfelder püspök Szegeden. Segédlelkészként működött több helyen Szeged környékén, majd mint hitoktató és újsomogyitelepi külkáplán Szegeden. 1946. márc. 5-én temették Eleken édesanyját; ő nem tudott idejében odaérkezni. Amikor édesapját és testvéreit kitelepítették Németországba, önként csatlakozott hozzájuk. Szerelvényük 1946. ápr. 24-én indult Elekről, és Hockenheimben állapodott meg. Jelentkezett a Freiburg/Breisgau-i püspökségen. „Amikor megérkeztünk, negyedmillió ember — mondotta később —, a püspök azt kérdezte: hol vannak a papjaik?“ Mint káplán kapott beosztást Hockenheimben, majd St. Leon-ban. 1949-ben Eutingen/ Baselban lett plébános; itt plébániát, óvodát és templomot épített, és három filiát látott el. Ezek egyikében is szép templomot állított. 1962-ben Wöschbach (über Karlsruhe) plébánosa lett. (A helység neve előző számunk névlistájában elírás folytán sajnos tévesen szerepel!) A háborús kárt szenvedett templomot rendbehozta. Az ő nevéhez fűződik az új óvoda és az egyházközségi centrum létesítése. Édesapját haláláig istápolta. Testvéreinek nagy segítségére volt idegenben az új élet kezdésében. Amikor a háborúban elesett fivérének három árvája édesanyját is elvesztette, magához vette őket, és mély éietérzékkel nevelte komoly férfiakká. A kitelepítést követő nehéz esztendőkben nem kis vigasztalást nyújtott földijeinek, amikor évenként megünnepelte velük az eleki Sarlósboldogasszony templombúcsút Heidelbergben. 1964. júl. 11-én látogatott el először szülőfalujába, Mihály bátyjához. Boldog volt, hogy imádkozhatik édesanyja sírjánál, és újra misézhet az eleki templomban, amelyhez papi hivatásának ébredése fűződik, és ahol első szentmiséjét is bemutatta. Most boldogan gyújtotta meg ezüstjubileumának díszes emlékgyertyáját a Szeplőtelen szobra előtt. Azóta minden esztendőben meglátogatta szülőfaluját. Templomáról sohasem feledkezett meg. Beszédes bizonyítékai ennek a miseruhák, ministránsruhák. Lehetővé tette a templom vilíanyberendezésének falba süllyesztését, Herforder harangozógépek beszerzését és üzembe helyezését. Nem volt kérés, amit ne teljesített volna. 1973 nyarának végén látta utoljára szülőföldjét. Már nem mert gépkocsin jönni, mert látása nagyon gyöngült. Hazatérése után a plébániát átadta utódjának, ő maga Pforzheimba költözött. Kezelőorvosa tanácsára szemműtétnek vetette alá magát (zöld- hályog), de sajnos nem nyerte vissza látását. A templomban készséggel vállalta így is a gyóntató szerepét. 1976 elején gyermeki bizalommal a lourdes-1 Szent Szűzhöz zarándokolt. Az év májusától kezdve angyali lelkű gondviselőjénél tartózkodott Szentendrén, aki már évek óta kint is hűségesen ápolta. Innen ment érettségi találkozóra, itt fogadta szeretettel paptársait. Neves orvosok konzultálása után is az olvasó maradt a breviáriuma. Egészségi állapota szemlátomást gyengült. 1977 januárjában sietve tért vissza Pforzheimba. Ott rövidesen agyvérzés érte. Kórházba került. Mesterségesen táplálták. A külvilágról alig vett tudomást. Július 10-én csendesen elszenderült az Úrban. Júl. 14-én temették, végakarata szerint az eutingeni temetőben, a kápolna közelében. A nyári szünidő és a kedvezőtlen időjárás ellenére is sokan kísérték utolsó útjára, eleki és wöschbachi hívei közül is. A rekviemen eutingeniekből és nieferniekböl (az egyik filia) álló mintegy 70 tagú énekkar működött közre. Végakaratában hálásan emlékezett meg keresztelőtemplomáról, azzal a kéréssel, hogy ott tíz szentmisét mutassanak be lelke üdvéért. Confrater Dr. DUNAY ANTAL (1915—1977) Váratlanul halt meg pünkösdvasárnapra virradó éjjel. Előző délután még esketett. Reggel hiába várták 8 órai szentmiséjére. Holtan találták ágyában. Bár már évek óta 103
