Szolgálat 36. (1977)
Eszmék és események - Magyar testvérek a nagyvilágban
A három testvér közül, akikkel 1929-ben ideköltöztem, már csak én élek. Azóta vagy negyvenen költöztek közülünk az örök hazába. Mindennap meglátogatom őket a kolostori temetőben. Betöltve már 87. évemet, készülök a nagy útra. Nem félek, hiszen engedelmességben éltem le az életemet, igyekezve megtartani a tízparancsot. Egy dolog szükséges: az engedelmesség. Jézus is ezt élte, születésétől kereszthaláláig. A jó Istent szeretve és szolgálva élek itt, míg felvirrad rám az örök világosság napja. Fra Girolamo [Kellner Károly) Abbázia Madonna del SS. Sacramento I-00040 Frattocchie (Roma) + Nagyon szeretnék eleget tenni óhajuknak, hanem úgy vagyok vele, mint mikor egy palatáblás elemista betéved az egyetemi vizsgára. Hiszen idestova 44 éve csak ritkán beszélem a szép magyar nyelvet. Először is valamit az itteni szalézi családunkról, a nagy Kelet kis csücskén. Don Bosco fiai 1927-ben telepedtek le Hong Kong-ban az itteni püspök jóságos meghívására. Minden kezdet nehéz. De hamarosan egy új intézetet kaptunk egy külvárosi részben: Don Bosco Technical School. 1941—45 között a háború és japán megszállás nehéz napokat hozott, de ezek elmúltával, az itteni hivatásokkal is megerősödve, hamarosan magas elismerést szereztek itteni intézeteink és nagy tekintélynek örvendenek. Jelenleg itt a Saint Louis iskolában kb. 5000 tanuló van törzskönyvezve, elemi iskolásoktól az esti iskolásokig. 12 szalézi atya neveli őket és mintegy 100 világi tanító. A fiúk az utolsóelőtti középiskolai évben letehetik az egyetemi vizsgát az itteni kínai egyetemre, az utolsó év befejeztével pedig az angol egyetemre. Még öt hasonló iskolát vezetünk a városban. Van még 3 ún. „Satellite School“, amelyeket világiak vezetnek a szaléziek felügyelete alatt, összesen kb. 6000 tanulóval. Hétvégeken a legtöbb iskolánk amolyan ifjúsági klubnak szolgál a közelben lakó fiataloknak, összesen azt mondhatjuk, hogy kb. 20 000 fiatalt gondozunk itt Hong Kongban (az említett „bolygó- iskolák” nélkül). Ez nem olyan csodálatos, ha meggondoljuk, hogy ennek a 4 milliós városnak több mint 50 %-a húsz évet még el nem ért fiatal. Most pedig valamit jómagámról. A múlt század gyermeke vagyok. Mint iparos (cipész) Kassán töltöttem fiatal éveimet. 1916-ban a nagy háborúban is részt vettem, az orosz, román, majd olasz fronton, itt 1918 novemberében fogságba estem. Csak 1919 novemberében kerültem haza. Egyszer a szabadban pihenve egy kis újságban találtam egy közleményt, hogy egy szerzetesrend hivatásokat keres. Miskolcra kerülve volt alkalmam jobban megismerkedni a szaléziak életével, és a jó Isten segítségével 1924- ben ebben a kis családban találtam magam. 1931-ben egyik főelöljárónk Rákospalotára jött. Visszamenve küldi a meghívást az engedelmesség nevében Hong Kongba, ahol azután máig élvezem a jó Isten gondviselő jóságát. Biztosan kérdik, mivel töltöm napjaimat itt a messze Keleten. Két évig iparosmester voltam, azután házvezető gondnok, élelem, műhelyfelszerelés stb. beszerzésével. Persze most már fiatalok látják el mindezt, de amit mások elhullatnak, én összeszedem. Szeretek jókor fölkelni, rendtársaimnak segíteni. Minthogy már régóta itt vagyok, ismeretségeimmel is segíthetek. 1975. júl. 26-án ültük itt meg aranyjubileumomat. Erről küldtem képeket. Koromnál fogva kezdek már betegeskedni; a kórházi főorvos szerint „József testvér belseje olyan, mint egy öreg motor, már csak segítséggel megy.“ De hogy itteni életünkről meggyőződjenek, tessenek ellátogatni hozzánk, majd akkor többet mondanék. Sempre ricordando, azaz mindnyájukról mindig megemlékezem. «apczár József SDß Saiesian House of Studies 18, Chaiwan Road Hong Kong + Engedve kérésének és sürgetésének, megpróbálom, amennyibe lehet, röviden papírra vetni azt, amit nem könyvből tanultam, hanem az élet tanított meg rá. 23 éve dolgozom magyar plébániákon. Ez idő alatt sok jót és sok rosszat is láttam. Szokásom 88
