Szolgálat 36. (1977)

Eszmék és események - Chiara Lubich szavai a Templeton-díj átvételekor

A római Egyház százados bölcsességével tanulmányozza az új mozgalmat. 1962-ben XXIII. János adja meg az első jóváhagyást, majd VI. Pál a továbbiakat, mert közben a mozgalom új ágakat hajt. A mélységes öröm és Isten iránti hála korszaka kezdődik, az vezérel mindent.

Az egyetlen törzsből különféle ágak sarjadnak. 1967-ben a házas focolarini körül ezrével virulnak fel a családok: újfajta viszony a házastársak között, egység szülők és gyermekek között, örökbefogadások . . . Megszületnek az „új családok“. Az önkéntesek körül — akik Krisztus szellemével akarják áthatni az iskola, a gyógyítás, a művészet, a tudomány, minden emberi kifejezésmód világát, mint kovásszal — megszületik az „új emberiség mozgalom“. A foco- lare szellemét elsajátított papok körül létrejön a „papi mozgalom“, sok-sok új hivatással. A plébánoskodó papok új életet hoznak létre a plébánián, hogy az első jeruzsálemi közösség élő példájára az egyháznak ebből a sejtjéből egyházi családot alkossanak. Mindezek a plébániák együttesen az „új plébániák mozgalmát“ alkotják.

Az utóbbi években szellemünk mélyen behatolt sok férfi és női szerzetbe is. Ennek gyümölcsei: a közösség megújulása, az alapítói karizma újrafölfede- zése, a szabályok új értékelése, új tagok.

Ugyanakkor kirajzolódik a focolare-mozgalom második nemzedéke: a Gén (Generazione nuova, új nemzedék). Kb. 12 000 teljesen elkötelezett fiú és leány alkotja a „gén egységet“, és más fiatalok tízezreinek adják tovább életerejüket. Az evangélium lendületével ár ellen úsznak a kontesztálástól, kábítószerektől, sextől, fiatalkorúak bűnözésétől megzavart világban. Küzdenek a népek és a nemzedékek egységéért. Az átélt evangélium tapasztalatainak elbeszélésével, énekekkel, némajátékokkal, táncokkal kivételes hatással szórják szét az evangélium üzenetét minden földrészen. Az egész világon összefognak a focolarini segítésére, hogy Kamerunban az elején említett bangwa törzsnek egy kis várost építsenek, kórházzal, iskolával, kis gyárakkal és elektromos központtal. És sikerül: ott van Fontem, ahol már nyolcezer animista kérte a keresztséget, mert látták, hogy fehérek és feketék szeretik egymást. A szomszéd népektől csodájára járnak, „milyen lenne a világ, ha mindenki az evangélium szerint élne.“

Fontemhez hasonlóan még öt más városka is keletkezett. Mindegyik hasonlít abban, hogy minden lakója az evangéliumot törekszik megvalósítani életében, de különbözik az egyes népek igényeihez való alkalmazkodása szerint. Ezek: O'Higgins Argentínában, Sao Paolo és Recife Brazíliában, Loppiano Olaszországban, Ottmaring Németországban.

De a mozgalom nemcsak több mint száz állam politikai határát lépte át a világon, hanem azokat a korlátokat is, amelyek a századok során a különböző keresztény egyházak közé kerültek. (Itt Chiara részletesen beszámol ökumenikus kapcsolataik elindulásáról az evangélikusokkal és OÚmaring keletkezéséről. Vö. Szolgálat 29, 75. o.) 1966-ban az akkori canterbury érsek, dr. Ramsey

82