Szolgálat 36. (1977)
Az egyház szava - A kanadai püspöki kar körlevele a lelkiismeretről (Folytatás)
A KANADA! PÜSPÖKI KAR KÖRLEVELE A LELKIISMERETRŐL' IV. A keresztény lelkiismeretet irányító tényezők 31. Most már abban a helyzetben vagyunk, hogy felállíthatunk bizonyos szabályokat a katolikus keresztény ember lelkiismeretének irányítására. Ha mindeddig elfogadták állásfoglalásunkat, abból az következik, hogy a lelkiismeret döntése egyéni dolog, azonban elfogadott elveken és álláspontokon kell alapulnia. Ennélfogva mindenkinek egyéni kötelessége, hogy megszerezze a szükséges tájékozódást és elsajátítsa a kellő magatartást, hogy így helyesen dönthessen. EMBERI EGYENSÚLY. — 32. Egyes emberi tényezők kétségtelenül segítenek annak a kiegyensúlyozott ítéletnek az elérésében, amit a kereszténytől elvárunk. Egészséges érzelmi szilárdság, az önismeret gyakorlása, világos, tárgyilagos megítélés, sőt maga a nevelés is mindenképpen segít. De nem szabad valami elit-gondolkodásba esnünk, amely szerint csak a művelteknek lenne ép lelkiismeretük. Az egészséges közösségi magatartás és a szociális-kulturális befolyások támogatása mind jó emberi hozzájárulás, hogy a megfelelő ismereteket és a kellő magatartást megszerezzük. 33. De mindezzel még korántsem merül ki a lelkiismeret kialakításához és az életben való döntő érvényesüléséhez szükséges tényezők sora. KRISZTUS JELENLÉTE. — 34. Annak az embernek, aki elkötelezte magát a hitre, a legelső lelkiismeretalakító tényező, erkölcsi ítéletalakító: Krisztus léte és életében betöltött szerepe (vö. Jn 14,6-8; 12,46). Aki igazi keresztény lelkiismeretre vágyik, annak hűségesen kapcsolatban kell maradnia Urával egész életében, különösen személyes imája és az Egyház imája révén. Sőt Krisztus jelenléte az életben, ha igazán megértjük, mindent átjár és mindent átkarol. A lelkiismeret kialakításának minden más oldala ezen az egyen alapul, ebből származik. Ez sem mellékessé, sem fölöslegessé nem teszi őket, csak egyszerűen megadja a helyüket (vö. 1Jn 4,1). SZENTfRÁS ÉS HAGYOMÁNY. — 35. Ennek a tudatában a hivő ember a Szentírásból merít ihletet: Isten tulajdon szavából. Benne nemcsak az Atya tervét találja kinyilatkoztatva a világ történelmi összefüggésében, hanem eszmények, parancsok és példák nemes sorozatára bukkan, amelyeket ugyanaz az Úr Jézus adott nekünk. És mindezt nemcsak az írások szavai közük vele, hanem Jézus Lelke, aki továbbra is itt él velünk, s „választott nemzetséggé, királyi papsággá, szent nemzetté, Isten tulajdonául lefoglalt néppé“ (vö. 1Pét 2,9) tesz bennünket. A MAGISZTÉRIUM. — 36. Ebben az összefüggésben érvényesül egész erejében az Egyház tanítása. Szomorú történelmi példák bizonyítják, mekkora zűrzavar keletkezhet, ha az ember irányítás nélkül, túlságosan szubjektív módon * * Első részét I. 35. számunkban 60
