Szolgálat 36. (1977)
Tanulmányok - Jean-Maria Aubert: A föld sója
TANULMÁNYOK Jean-Marie Aubert A FÜLD SÓJA A keresztény ember egyetlen elképzelhető életmódja: utánozni Krisztust, megvalósítani üzenetét, követni, mint tanítvány. Csakhogy Krisztus, sok más erkölcstanalapítótól, filozófustól vagy vallási vezetőtől eltérően, nem elégszik meg azzal, hogy tanítást, tanrendszert ad elénk: az üdvösségre vivő útja mindenekelőtt új élet, az egész embernek, minden tevékenységének átalakítása. A „jó hír“ * — etimológiailag ezt jelenti az evangélium — az a minden embernek szóló rendkívüli üzenet, hogy Jézus Krisztusban üdvösséget nyernek, vagyis döntő győzelmet aratnak a halál fölött. Most már minden ember remélheti, hogy betölti teljes rendeltetését, mindazzal az örömmel, tökéletességgel és boldogsággal, amit ez jelent. Sürgető, lényünk mélyébe hatoló hívás ez az üzenet, hogy éljünk új életet, igazi emberi életet, olyat, amely nem csupán az ember erőfeszítésének eredménye, hanem Isten ajándékára adott felelet is. Mert szeretetének ajándéka immár jelen van az emberiségben az Istenember, Jézus Krisztus személyében. Igazából az ennek a híradásnak a lényege, az teszi döbbenetessé, hogy ez a minden embernek felkínált új élet már nem egyszerűen saját erőforrásaira és saját határaira hagyott emberi élet: hanem magának Istennek az élete, az osztatlan örömé és szereteté. Az az élet, amelyet Isten kezdettől fogva megígért az embernek, de a bűn által elveszítette, Krisztus azonban helyreállította. Megértjük tehát, hogy evangéliumi forradalomról beszélhetünk. Hiszen ezt a minden reményt meghaladó üzenetet nem fogadhatjuk be másképpen, mint életünk gyökeres átalakításával, állandó megtéréssel (= me- tanoia) és ellentétének, a bűnnek elutasításával, — gondolni kell itt főleg a gőgre, az önzésre, az ember rendetlen ragaszkodására anyagi javaihoz és önmagához, mikor saját magát teszi istenévé. Rögtön látjuk hát, hogy az üzenet az erkölcsi térre is vonatkozik, hiszen az emberi lét és cselekvés minden területét át kell alakítania. Már most pontosabban meg kell határoznunk jellegét. Vagyis hogy milyen új értelmet ad az emberi létnek. Más szóval szabatosan meg kell mondanunk, miben áll az emberi élet keresztény felfogása, az, amely teljesen Isten és ember új, Jézus Krisztustól megalapozott viszonyán alapul. Miután ezt összefoglaltuk, megnézzük személyes és közösségi kiterjedését. * Franciában a „bonne nouvelle" egyszerre jelent hírt és újságot, újdonságot, ami magyarul sajnos nem utánozható. (Ford.) *» 5
