Szolgálat 36. (1977)
Tanulmányok - Szabó Ferenc: Prohászka lelke és lelkisége
ségre való vágyódásának. És lelkem beléd horgonyoz kitéphetlenül és örvendezve tudja, hogy a tiéd s te kellesz néki. Jézusom, Megváltóm, te lelkemnek Lelke, te Uram és Istenem, te aki közénk jöttél, aki hozzánk hasonlóvá lettél, ki emberi nyelvünkön szóltál, ki elfogadtad értelmünk nehézkes, szegényes formáit és természetfölötti kincseidet beöltöztetted a mi gyarlóságunk gyermekszavaiba! Ráadtad az igazságra az emberszabta gondolatruhákat, hogy ráismerjünk isteni eredetünkre, eltompult lelkiségünk örök titkaira, melyeknek tiszta látásától megfosztott a bűn. És ajkaddal megszentelted emberi beszédünket, és igazságaiddal értelmet, célt adtál szavainknak. Hallgatom, lesem, őrzöm e szókat, az enyémek, nekem szólnak, engem mintáznak, bennem virágzanak. Min- denik egy-egy tündöklő mélység, mindenik lelkedre nyit egy-egy kaput, mindenik szeretetednek oldja le zsilipjeit. „Akinek füle van, hallja meg!“ — zengted végig évezredek bolthajtásain és szavadat erősítve visszhangozzák a századok. Kis országban, keveseknek súgtad őket, de a te hangodat nem oltja ki, hanem hatalmasítja a köréje növő tér és idő. S ma az ezredévek távolából is mintha arcunkhoz simuló ajkad suttogását hallanók. Ó mert téged megifjít az idő és növeszt a távolság, ez a te Végtelenséged törvénye Uram, s e Végtelenség egyre hangosodó, egyre tüzesedő szavakat hagyott itt nekünk, melyeknek élete öröklétbői öröklétbe nyúl.“ (ö. M. 7, 335—336) JEGYZETEK 1 Pl. Vigilia 1974/2: Belon Gellért, Szabó Ferenc, Dienes Valéria, Glósz Ervin és Rezek Román írásai. Megemlítem még két tanulmányomat: „Prohászka időszerűsége“ (Ahogy Lehet 1969 júl.—aug. 3—21); „Prohászka Ottokár“ (A szeretet hullámhosszán, Róma 1977, 240—250). Gergely Jenő nemrég megjelent könyvében (A politikai katolicizmus Magyarországon (1890—1950), Kossuth Kiadó, Budapest 1977), amelynek első fejezete Prohászkáról szól (Prohászka Ottokár és a magyar neokatolicizmus, 11—43), a marxista szerző is elismeri Prohászka korszakalkotó jelentőségét, és legalább pályájának első szakaszát pozitiven értékeli. Persze fölösleges hangsúlyoznunk, hogy még csak nem is érzékelteti a magyar katolikus megújhodás vezéregyéniségének lelkiségét, természetfölötti arculatát, tehát azt, ami nélkül Prohászka nem „Prohászka“. 2 „összegyűjtött Munkái“ Schütz Antal gondozásában 25 kötetben jelentek meg a Szent István Társulatnál. Kiadásra várnak még többek között levelei. Schütz szerint Prohászka levelezése legalább 15 000 levelet jelent („Prohászka pályája“, ö. M. 25, 133). A fehérvári múzeumban elhelyezett irattömegből mintegy ezer levél, a többi irattöredék, gondolatok, megjegyzések, vázlatok. 3 „Az .Élő vizek forrása' először német fordításban jelent meg, mint az .Elmélkedések' füzetes kiadásának egy része. Mikor a magyar kiadásra került a sor, kitűnt, hogy a fordítás alapjául szolgáló kézirat elkallódott. Erre a szerző, akit lábfájás hónapokig tartó pihenőre kényszerített, a német fordítás szemmeltartásával jelentékeny bővítésekkel tollba mondta az itteni szöveget ... Az ,Élő vizek forrása' megjelent Fehérvárt, mint a Szociális Missziótársulat kiadása 1927-ben, a szerző halála napján (1927. ápr. 2).“ (Schütz Antal megjegyzése, ö. M. 7, 356). A cikk függelékéül közöljük az 1905. dec. 14-i naplőjegyzet említett részletét: Prohászka jelzősorát Krisztus leikéről, a misztikus irodalomnak ezt a párját ritkító remekét, latin eredetiben (Soliloquia I. 208—9) és magyar fordításban. Természetesen nem fontolgató elmélkedésről van itt szó, hanem a misztikus élmény fölséges dadogásáról. A fordítás ennek megfelelően csak megközelítő lehet, gyakran szorul körülírásra, sót értelmezni kénytelen, nem bizonyos, hogy mindig az eredetinek megfelelően. Mindenesetre örülnénk, ha olvasóink a szövegben elmélyedve jobb Megoldásokkal szolgálnának! 56
