Szolgálat 36. (1977)

Tanulmányok - Szabó Ferenc: Prohászka lelke és lelkisége

de ugyanakkor a még nagyobb teljességet szomjazó pap belső világát tárják fel előttünk. Prohászka 47 éves, visszapillant és előre néz; mintegy összefoglalja régebbi, évenkint elvégzett lelkigyakorlatainak jófeltételeit: nem akar langyos maradni, közelebb szeretne kerülni a „mindig nagyobb Istenhez“, szorosabbra fűzni kapcsolatát Jézussal.

„Teljesen tisztában vagyok aziránt, hogy konszekrációm újabb köteléket fűz közém s Krisztus közé, s így nagyobb a kötelmem megérteni őt s hasonulni hozzá. Ez a fő, ez minden! Jézust bírni és élni. Az új dísz s új munkakör csak eszköz rá. Mindenesetre. Igaz, nem azért lesz valaki püspök, hogy tökéletesebb legyen; de ebben is, a püspökben is, ez az érték reám nézve. A funkció más; az érték a régi. Színaranynak kell lenni, ha arravaló is, hogy gyertyatartó legyen. A színarany az én értékem(...) Az én föladatom: Krisztust megérteni és jól kifejezni az ő „pia animáját“, azt a mély kegyeletét az Úr iránt(.Prohászka tudja: feladata, a „nagy“, az „egyetlen“: „a szép lélek kialakítása“. Jézus főpapi kenetét kéri, a Szentlélek kegyelmét, amellyel a szeretet kiárad szívébe. „Nem tudom, miféle mélység tárul föl lelkemben, de bizonnyal ez Jézus édes, sacerdotalis animae kegyelme; érzem, hogy mélységes tűrő tekintettel, melyben a lélek ég, kell az egyházmegyén átnéznem, a hitnek szellemében kell falvait, városkáit bejárnom, a régi apostoli, a mindig új nyomokonf...)“ „Szívem van, isteni érzésekkel telve, nevezetesen isteni szeretettel. A szeretet emberi s isteni lehet; én az utóbbit ápolom. Ez dagad, ez tágítja a telkemet. Isteni! De ha isteni, hisz akkor úgy-e virágos, kenetes, tüzes, fényes . . . Ah ez a szó „isteni“ csak azt mondja, hogy olyan mint Istené, de azért a kereszt is, kín is, az Olajfák kertjének küzdelme is isteni. S lángoló lelkem van, s tényleg lángot eresztek magamból, fénysugárt, villámot, napvilágot. Tűzoszío- pot a pusztában, áldozati tüzet Gedeon tölgyfaalatti oltáráról . . . Illési tüzet a Karmel-hegyéről“.

Ezután következik a naplójegyzetben Prohászka csodálatos jelzőzuhataga az „Anima Christi“-ről, Krisztus papi leikéről, majd mintegy összegezésképp egy Blosius-idézet:

„Summa omnium exercitiorum internorum haec est, ut abstracti ab omnibus rebus, solum Deum in nudo indepictoque animae fundo a morose amplectamur et nos totos in amabili humanitate Christi abscon- damus eique conformemur“. (Minden belső törekvés (lelkiség) summája, hogy mindentől elvonatkozva, lelkünk mezítelen, „kikészítetlen“ mélyén egyedül Istent karoljuk át szerelmesen, teljesen elrejtőzzünk Krisztus szeretetreméltó emberségében, és hasonuljunk hozzá. Az aláhúzás Prohászkától.) íme, egy mondatban egy életprogram. De a 47 éves pap már eddig is erre törekedett; bármennyire is érzi fogyatékosságait, hibáit, a teljes megtérés vágyát, már megállapítja:

„Egészen különös, mert titokzatos s misztikus összeköttetésbe léptem Jézussal. Mélységes hódolatban járultam hozzá s ő megértette velem, hogy ő természetfölötti erőforrás, s következőleg, hogy hozzá, ily új, kikezdő, abszo51