Szolgálat 36. (1977)
Tanulmányok - Nagy Ferenc: Az „új ember“ élménye és küzdelme
10 Vö. Erber M., Sexualität: biologisch-anthropologische Erkenntnisse ohne Konsequenzen im Denken und Handeln der katholischen Kirche, in Concilium 1974/12, 720-725; Rodi D., Die Geschlechtlichkeit des Menschen in biologischer Sicht, in Hauke H., i. m. 135-148. " Antoine de Saint-Exupéry, A kis herceg (Rónay György fordításában), Móra könyvkiadó Budapest, 1975, 82-83. Nagy Ferenc AZ „ÜJ EMBER“ ÉLMÉNYE ÉS KÜZDELME Elmélkedés Szent Pál nyomán 1. Isten öröktől fogva kiválasztott minket a megváltás kegyelmére; földi életünk folyamán, a történelmi idő során pedig meghív: konkrétan is felkínálja a megigazulást, és választ vár tőlünk. A kiválasztás, az eleve elrendelés (vö. Róm 8.29; Gál 1,15; 2Tim 1,9; stb.) az elhivatás formájában (vö. iTessz 5,24; 1Kor 1,9; 7,17kk; stb.) lép be egzisztenciánkba. Szt. Pál teológiáját tanulmányozva a meghívás három egymással összefüggő lényeges mozzanatát kell kiemelnünk; mindhárom szorosan kapcsolódik Urunk Jézus Krisztusnak, a megigazulás és üdvösség szerzőjének történelmi művéhez, a) Krisztus apostolai meghirdetik nekünk a megigazulás evangéliumát, a megváltás üzenetét, az isteni hívást, az üdvözülés feltételeit; ez az evangéliumhirdetés döntésre, csatlakozásra, engedelmességre, hitre szólít fel (pl. ITessz 2,12; 2Tessz 2,14; Ef 4,1; Him 6,12). b) A hit és csatlakozás a ke- resztség felvételével válik teljessé, hatékonnyá (pl. Róm 6,3; Kol 2-12). c) A keresztség által tagjai leszünk Krisztus Testének, amely Istennel való közösségünknek sajátos szervezete, kibontakoztatója és éltetője, igazi otthona (pl. 1 Kor 12-13; Kol 3,15). 2. Az, ami a keresztségben történik velünk, keresztény életünknek és erkölcsének forrása is, kifejezése is. Szt. Pált tanításának erőteljesebb megfogalmazására egy korabeli szabadelvű szólam szerkentette. (Korunkban, amelyet egyfelől tisztult és elmélyült keresztény felfogás, másfelől viszont az elvilágiasodás rohamos térhódítása jellemez, ezt a szólamot szinte már meg sem értjük, és még kevésbé tudjuk elképzelni, hogy ilyen elgondolás lábra kapjon). Szt. Pál egyes keresztényei azt hangoztatták: „Maradjunk meg a bűnben, hogy ezáltal túláradjon a kegyelem!“ (vö. Róm 6,1) Az igazi keresztény élet valósága és törvénye bizony gyökeresen más. Mire tanít a keresztségi szertartás szimbolikája? Az alámerítéssel az ember eltűnik a víz színe alá: ez a lemerülés, amely Jézus nevére történik, a „régi ember“ „eltemetését“ jelképezi: „vele temettek el a kqresztségben“ (Kol 2,12); „a régi embert bennünk azért feszítették vele együtt keresztre, hogy a 42
