Szolgálat 36. (1977)

Tanulmányok - Nagy Ferenc: Az „új ember“ élménye és küzdelme

10 Vö. Erber M., Sexualität: biologisch-anthropologische Erkenntnisse ohne Konsequen­zen im Denken und Handeln der katholischen Kirche, in Concilium 1974/12, 720-725; Rodi D., Die Geschlechtlichkeit des Menschen in biologischer Sicht, in Hauke H., i. m. 135-148. " Antoine de Saint-Exupéry, A kis herceg (Rónay György fordításában), Móra könyv­kiadó Budapest, 1975, 82-83. Nagy Ferenc AZ „ÜJ EMBER“ ÉLMÉNYE ÉS KÜZDELME Elmélkedés Szent Pál nyomán 1. Isten öröktől fogva kiválasztott minket a megváltás kegyelmére; földi életünk folyamán, a történelmi idő során pedig meghív: konkrétan is felkínálja a megigazulást, és választ vár tőlünk. A kiválasztás, az eleve elrendelés (vö. Róm 8.29; Gál 1,15; 2Tim 1,9; stb.) az elhivatás formájában (vö. iTessz 5,24; 1Kor 1,9; 7,17kk; stb.) lép be egzisztenciánkba. Szt. Pál teológiáját tanulmányozva a meghívás három egymással összefüg­gő lényeges mozzanatát kell kiemelnünk; mindhárom szorosan kapcsolódik Urunk Jézus Krisztusnak, a megigazulás és üdvösség szerzőjének történelmi művéhez, a) Krisztus apostolai meghirdetik nekünk a megigazulás evangéliu­mát, a megváltás üzenetét, az isteni hívást, az üdvözülés feltételeit; ez az evangéliumhirdetés döntésre, csatlakozásra, engedelmességre, hitre szólít fel (pl. ITessz 2,12; 2Tessz 2,14; Ef 4,1; Him 6,12). b) A hit és csatlakozás a ke- resztség felvételével válik teljessé, hatékonnyá (pl. Róm 6,3; Kol 2-12). c) A keresztség által tagjai leszünk Krisztus Testének, amely Istennel való közös­ségünknek sajátos szervezete, kibontakoztatója és éltetője, igazi otthona (pl. 1 Kor 12-13; Kol 3,15). 2. Az, ami a keresztségben történik velünk, keresztény életünknek és er­kölcsének forrása is, kifejezése is. Szt. Pált tanításának erőteljesebb megfogalmazására egy korabeli szabadel­vű szólam szerkentette. (Korunkban, amelyet egyfelől tisztult és elmélyült ke­resztény felfogás, másfelől viszont az elvilágiasodás rohamos térhódítása jel­lemez, ezt a szólamot szinte már meg sem értjük, és még kevésbé tudjuk el­képzelni, hogy ilyen elgondolás lábra kapjon). Szt. Pál egyes keresztényei azt hangoztatták: „Maradjunk meg a bűnben, hogy ezáltal túláradjon a kegyelem!“ (vö. Róm 6,1) Az igazi keresztény élet valósága és törvénye bizony gyökeresen más. Mire tanít a keresztségi szertartás szimbolikája? Az alámerítéssel az em­ber eltűnik a víz színe alá: ez a lemerülés, amely Jézus nevére történik, a „ré­gi ember“ „eltemetését“ jelképezi: „vele temettek el a kqresztségben“ (Kol 2,12); „a régi embert bennünk azért feszítették vele együtt keresztre, hogy a 42

Next

/
Thumbnails
Contents