Szolgálat 36. (1977)

„Én vagyok az út“ (Jn 14,6)

„ÉN VAGYOK AZ ÚT“ (Jn 14,6)

Mester, mit kell tennem, hogy eljussak az örök életre? — tör ki belőlünk is a kérdés. A hagyomány, a megszokás irányt mutat, értékeket jelöl meg: Jézus is felsorolja a parancsokat (Mt 19,26-30). De nem kellene éppen ezeken túl a gyökerekhez lehatolni? Mintha Krisztus is erre utalna. Nem az ő feladata minden a történelem folyamán fölmerülhető esetre előre megadni a választ. Tanítványai a világ világossága lesznek (Mt 5,14), akiket az örökké velük maradó Szentlélek majd „megtanít mindenre“ (Jn 14,16.20). A lényeget, az alapelveket hangsúlyozza. Rámutat a szeretet parancsára (Mt 5,43-48; 22,36-40), az aranyszabályra (Mt 7,12), a vágyak megfékezésére, kordában tartására (Mt 5,28; 15,19). Sürgeti a farizeusi törvénytartás felülmúlását (Mt 5,20kk). Mert nem az szennyezi be az embert, ami kívülről belekerül, hanem a szívéből származó gonosz gondolatok (Mt 15,1-20; Mk 7,1-23).

így az első keresztényeknek — bár életüket az isten fiúság tudata lelkesítette — hamar kutatniuk kellett, mikor járnak el helyesen, hogyan lesz Krisztus és az ő tanítása járható út. A Lélek vezette őket, de azért az apostolok csak „heves vita“ árán (Csel 15,6) tudták körülhatárolni, mi is az a legszükségesebb, aminél több terhet nem rakhatnak testvéreik vállára. Az apostoli levelek jórésze szintén útmutató akar lenni ezen a téren. Mert egyesek összekeverték az Isten fiainak szabadságát a szabadossággal (lKor 6,12; 10,23kk). Mások nem akartak dolgozni (2Tessz 3,10-12). S voltak olyanok is, akik állították, hogy hisznek, de ez nem látszott meg cselekedeteiken (Jak 2).

Az Egyház újra meg újra átéli az első keresztényeknél tapasztalható problematikát. Krisztus tanítása mindig mélyebben, életet átfogóbban nyilvánul meg előttünk tartalmi, dogmatikai síkon. Ez nem maradhat kihatás nélkül a magatartásra, cselekvésmódra. A történelmi fejlődés eddig nem tapasztalt helyzetek elé állítja az egész emberiséget, a keresztényeket is. Az egyik században a rabszolgaság volt az erkölcsi viták egyik főtárgya, a másikban a kamat jogosságát tolta előtérbe a polgári élet kereteinek fejlődése; ma olyan kérdések vetik fel a jó és rossz dilemmáját, mint a környezetvédelem, a közlekedés, az atombomba használata, a biológiai öröklésrendszer megváltoztathatósága stb. A régi, megszokott elvek és magatartások hangoztatása sokban iránymutató. De a kitaposott út lehet akadály is az örök alapelvek felújításában, átélésében, s az ezekből fakadó kötelességek tudatos — s ezért sokszor fájdalmas — vállalásában. Krisztus betölteni, nem megszüntetni jött a törvényt. A farizeusi törvénytartás látszólagos pontossága képtelenné tette követőit az igazi Isten- és ember szeretetve; a felszínen erkölcsösnek lát3