Szolgálat 36. (1977)

Tanulmányok - Vass György: A keresztény ember szabadsága

alapjában véve ugyanarról a valóságról beszélnek, ugyanazt a maga teljességében leírhatatlan élményt akarják leírni, ami lényegében minden emberben egy. Amikor a szabadságról beszélünk, önmagunk legbenső létélményét próbáljuk kifejezni. Mert az emberi szabadság egyenlő az ember lényegével.

Vegyük ezt az elvontnak látszó mondatot gondolatmenetünk első pontjául, mielőtt a tulajdonképpeni témára, a keresztény ember szabadságára térnénk.

1) A szabadság egyenlő az ember lényegével

A fizikai szabadesés törvénye elvont tétel. De a fizikus szeme előtt talán egy nehéz szikla jelenik meg, amelyet nem köt többé a feje fölött tornyosuló hegy. Az eső vagy a hó meglazítja a hegyoldalt: egy szikla „szabaddá“ válik, és adott körülmények között lezúdul. Ugyanígy egy rádiumatom kiválik megkötöttségéből, és sugárzás formájában szabaddá lesz. Vajon ez az a folyamat, amit a szabadság fogalmán értünk? Válaszunk kétségtelenül nemleges lesz. Kérdés, hogy miért éppen ezt a jelzőt használtak ennek a természeti tüneménynek leírására. Miért szabad a kő, amikor esik, miért szabadul fel az atom a maga kötöttségéből? Erre csak egy válasz van: az ember önismeretének szűrőjén keresztül foglal állást az élettelen természet tüneményeivel szemben. Saját élményét vetíti bele a világba. Ez az élmény a szabadságnak egyik legalsó foka: nem kényszerített senki — legalábbis fizikailag — arra, hogy a szabadság fogalmáról elmélkedjünk.

Hasonlóképpen beszélünk az élőlények világában is szabadságról. Amikor gyermekkorunkban kiszabadítottuk a rab madarat a kalitkából, érdeklődve néztük, mit kezd most „szabadságával“. Mert valóban — ahogy a németek mondják — most „vogelfrei“ lett. Már a kalitkában is tudott mozogni a megszabott keretek között. De most új lehetőségek állnak előtte: szabadon benn maradhat ketrecében, körülszállhat a szobában, kirepülhet az ablakon, — nem lehet előre meghatározni, mit csinál. — A szabadságnak ismét két jellegzetes vonását fedeztük fel: az élőlény szabadabb, mint a kő, mert spontánul mozgatja önmagát, és a kalitkából kiszabadított madár lehetőségei viszonylag meghatározhatatlanok. A filozófia nyelvén az egyik szabadságot „libertás spontaneitatis“-nak, a másikat „libertás indifferentiae“-nek nevezzük. De itt ismét saját „mozgás- szabadságunkra“ gondoltunk, vagy azokra a boldog órákra diákkorunkban, 6-tól 66 éves korunkig, amikor „kitört a szabadság“: vége az iskolának vagy egyelőre a hivatásbeli munkának, és senki sem írja elő, mit kell csinálnunk. Vaká- ciós tevékenységünk lehetőségei meghatározhatatlanok. Vajon erről van szó, amikor a szabadságról beszélünk? Közel sem. A szabadságnak vannak még egyéb fokai is.

A fogalom magvához közelebb kerülünk, ha az ún. választási szabadságról beszélünk. Amikor a „szabadban“ sétálunk, sokszor kerülünk válaszútra: mehetek jobbra és mehetek balra. És most döntenem kell a lehetőségek, az alternatívák között. Ebben a helyzetben meg kell ítélnünk; melyik a jobb lehetőség. Ha jobbra megyünk, a táj talán szebb lesz, de elkéssük otthon a va24