Szolgálat 35. (1977)

Eszmék és események - Levelek a misszióból

gyök. Szeretnek, gondoskodnak rólam. De magam is lemondok sok mindenről: ritkán van alkalmam zongorázni (nincs!); már nem tudom, mikor orgonáltam utoljára (pedig már hét éves koromban helyettesítettem apámat!); moziban nem tudom, mikor vol­tam; van időm a sokat beszélő öreg nénire éppúgy, mint a „büdösbagós“ bácsikára, a magyarul jól beszélő cserkészre éppúgy, mint az anyja hibájából csak spanyolozó fiatalra. .Azért vagyok, hogy visszamosolyogjak.“ De bántott, mikor Európában talál­tam olyan paptestvért, aki még a szép .fix fizetés“ mellett is panaszkodott. Megval­lom őszintén, közben én arra gondoltam: de kevés munkád lehet, testvér, hogy még ilyenen is gondolkodhatsz . . . így, remények közt élünk mi Argentínában. Itt aki akar dolgozni, dolgozhat, legyen pap, munkás, földműves, kereskedő, iparos vagy akármi. Gazdag ország, mégis sze­gényes egy kicsit Európához képest, mert ifjú és bobó. Itt hiányzik még a hagyomány, a szokás. Csak most gyökereztetik. De szegénységében is jószívű nép. A megoldás semmi esetre sem az, amit Európából vagy Észak-Amerikából sugalmaznak. Ezért kell nekünk is bizonyos fokig kettős életet élni. Talán ez az oka annak is, hogy itt a magya­rok „magyarkodóbbak“, mint máshol a világon. Ilyen körülmények közt sokszor nem könnyű magyar katolikus papnak lenni. Mégis sok örömöt nyújtanak magyarjaim, akár­merre is járok. De azért még nagyobb öröm volna még egy magyar paptestvért látni mellettem . . . Domonkos László SVD Julián Alvarez 2215 1425 Buenos Aires, Argentína + Nagyon szépen köszönöm az 50 dolláros csekket. Ez nagyon fog nekünk itt a hitok­tatásban segíteni. Mert itt a gyerekeknek nincs hittankönyvük. Megpróbálok az itteni katolikus könyvesboltból vagy általa elsőáldozásra és bérmálásra könyveket venni. Csak az órákon használom, hogy így sok gyereket szolgáljon. A könyvek itt nagyon drágák. Egy hittankönyv a másodikosoknak 1 dollár. Én a 2-3. osztályosokat tanítom az iskolánkban, a 16 éven felülieket pedig a plébánián készítem elő első áldozásra. Az idén két csoportban harmincon felül voltak, a legidősebb 23 éves szabósegéd. Ezek mind maguktól jönnek, vagy a családjuk irányítja hozzánk őket, és igazán érdekli őket a vallás. így sok örömöm van a hitoktatásban. Vasárnap a mise után mind jönnek köszönteni, s most karácsonytól fogva egy rövid órát is adok nekik. Május 22-én van az elsőáldozás, s egy másik csoportom bérmálkozik július utolsó vasárnapján. így eléggé el vagyok foglalva. Ráadásul olyan nagy a hőség már novembertől, hogy alig bírja az ember. Még éjjel is mindennap 30°C fölött. Most még ebéd előtt megírok egy levelet. A többi várhat augusztusig. Kárő Magdolna S. Sp. S. P. 0. B. 30 Kaneshie-Accra, Ghana + Kedves Barátaim és Honfitársaim! Szíves üdvözlet a Távol-Keletről. Karácsonyi ajándékul igazi szívbeli békét kívánok mindannyiotoknak, és jókedvet az újesztendőre. A 7 szent szám, és a következő évszámban két hetes is van. Bizonyára valami különös vár ránk! Velem már most is történt ilyen! A manilai bíboros megkért, vegyem át a káplán- ságot egy állami ortopéd kórházban. Mintegy 600 beteg (nyomorék) és kb. 900 alkal­mazott van (beszámítva az újonc nővéreket és fiatal orvosokat). Ez nem csekélység! Fizetés pedig nincs! Lakást és ellátást kapok, az érsektől meg stipendiumokat a többi kiadás fedezésére. A szolgálat 24 órás! De vigyázni kell, ahogy Borromei Szent Károly mondta a papjainak: „Ne szánjátok annyira másoknak magatokat, hogy sajátmagatok­nak semmi se maradjon.“ (Ti. idő az imádságra és elmélkedésre!) • Segítsetek hát, hogy legalább testi és lelki erőim 3/4 részét a szegény nyomoré­koknak szentelhessem. Visszereim és tyúkszemeim persze nem szeretik ezt a sok 86

Next

/
Thumbnails
Contents