Szolgálat 35. (1977)

Tanulmányok - Csizmazia Piacid: Munka és élet

Munka — mint szolgálat. Jézus életprogramja: „szolgálni és életét adni sokakért“.3 Ez a „diakonia", szeretetszolgálat az apostoli egyház életének egyik legfontosabb mozgatőreje, és a mai idők egyházában megint erős hangsúlyt kap. A munka akkor válik szolgálattá, ha adni tudunk és adni akarunk, ha vannak értékeink és van szeretetünk. Szeretetszolgálattá válhat a rendes napi munka és kötelességteljesítés, ha türelmes megértéssel, segítő készséggel végzi az ember; de mennyi alkalom és szükség van ezen túl önkéntes szolgálatra is! És szolgálat egy nagy ügyért, vagy egy intézményért, közösségért, népért végzett munka is: valamiért, amit az ember nagyra tart és szeret, amit munkájával elő akar mozdítani, akkor is, ha az nem jár nagy fizetéssel vagy kitüntetéssel. Aki igazán szolgál, adni akar, nem kapni;4 embertársai javát keresi, nem saját dicsőségét.

Emberi munka — mint Isten teremtő és fenntartó munkájának folytatása. Amikor a Genezis leírja a teremtés egyes szakaszait, ezzel a mondattal zárja le: „Isten látta, hogy ez jó.“ És a hatodik nap végén: „Isten látta, hogy nagyon jó mindaz, amit alkotott“.5 Jó, mert az isteni bölcsesség és szeretet alkotása, mert nagyszerű erők és értékek hordozója. Ennek a jó, szépséggel, élettel, értékkel teli földi világnak uralmát Isten az emberre bízta, és az embernek ezt a szerepét alapjában a bűnbeesés sem változtatta meg, bár nehezebbé, küzdelmesebbé tette.6 Az ember tehát Isten munkatársa; munkájával Isten teremtő és fenntartó munkáját folytatja. A természet erőinek, az élő és élettelen világ titkainak fokozatos felkutatása és az emberiség szolgálatába való állítása nem más, mint ennek az Isten adta feladatnak megvalósítása. Célja sem lehet más, végső fokon, mint a teremtő Istené: hogy alkotása jó legyen: hogy megtartsa a világot jónak és szépnek; hogy munkájával ne rombolja, hanem szebbé és jobbá tegye maga körül a világot. Milyen méltóságot és lendítő erőt ad az emberi munkának ez a teremtő Istennel való kapcsolat, — de egyúttal nagy felelősséget is jelent. Az utóbbi évtizedekben kezdünk rádöbbenni ennek a felelősségnek a nagyságára: az emberi munka romboló erővé is válhat, ha elszakad a teremtő jóság és bölcsesség céljaitól. Az öncélú, nagyobb összefüggésekkel nem törődő technika máris súlyosan veszélyezteti a természeti erők egyensúlyát; a modern haditechnika pedig az egész emberiség létét pusztulásba sodorhatja. A keresztény munkának a világ jóságát és az élet értékét kell védelmeznie és előmozdítania.

A munka — mint küldetés, misszió. Keresztény ember tudja, hogy Isten nem távoli, elzárkózó fenség, hanem az emberiségnek magát kinyilvánító, szeretetét és igazságát közlő személy. Istennek adni- és mondanivalója van számunkra, és embereket küld, hogy vigyék üzenetét és kegyelmét, hogy tanúi legyenek segítő jóságának. Ez a küldetés teljes gazdagságában az emberré lett Istenfia életében valósult meg, de folytatódik a századokon át az apostolok és szentek, papok és egyszerű hívek tanúságtételében. Korunkban megint nagyon elevenen érezzük, hogy a hivatalos lelkipásztori munka mellett milyen fontos a keresztény hívek életpéldájának, munkájának, hűségé7