Szolgálat 35. (1977)
Tanulmányok - Csizmazia Piacid: Munka és élet
TANULMÁNYOK Csizmazia Piacid MUNKA ÉS ÉLET Érdemes-e a munkáról gondolkodni, cikket írni, elméletet gyártani? Nem sokkal többet ér-e egyszerűen dolgozni, becsülettel helytállni? Nem nagyabb-e a tett, a munka valósága minden szép szónál és elméletnél? Igaz, a munkáról való gondolkodás vagy beszéd nem helyettesítheti a valóságos munkát, de — igenis értelmesebbé, eredményesebbé, emberibbé teheti. Itt is áll Szókratész figyelmeztetése: meg nem vizsgált életet nem érdemes élni!' Mint az emberi élet más fontos oldalai (szerelem és házasság, művészet és vallás, társadalmi és politikai élet), az emberi munkavégzés is a részlet- tények és tapasztalatok ezreit foglalja magába: a gondolkodás, a logosz tud rendet teremteni a részletek zavaros, sokszor ellenmondó sokféleségében; ez tudja megtalálni az összefüggéseket, értékeket, célokat és jövő lehetőségeket, és mindezt mások felé is közvetíteni a kimondott vagy leírt sző révén. A jelen cikkben néhány gondolatot szeretnék felvetni a munka helyéről és értelméről a mai, 20. századvégi keresztény ember életében. A munkát itt elsősorban mint az emberi személy feladatát, az egyéni élet fontos részét tekintjük; éspedig nemcsak a szorosan vett hivatásos munkát, hanem az otthoni (családi vagy közösségi) élet megkívánta teendőket és az önként vállalt szolgálatokat és apostoli feladatokat is. A munka távolabbi összefüggései azonban túlesnek mostani célkitűzésünkön, bár nagyon fontos kérdések (mint a munka szerepe a termelési folyamatban, a társadalom és egyház életében, a munkaszervezés és munkabér kérdései). Vizsgálódásunknak két fő szempontja van: először a munkát magában nézzük (miért dolgozunk? hogyan dolgozunk?); azután megvizsgáljuk a munka viszonyát emberi életünk más fontos feladataihoz. Miért is dolgozunk? Mi indít a munkára, milyen célok vezetnek a munkában? Sokszor nagyon egyszerű a felelet: Dolgozom, mert muszáj, mert meg kell élni valahogy, el kell tartanom családomat. Vagy: jól akarok élni, pénzre van szükségem. A kenyérkereső munka elsősorban eszköz, az élet anyagi megalapozásának eszköze; de ezen túl mélyebb emberi értelme is van: a munkával szerzett anyagi alap személyi függetlenséget, belső szabadságot ad az embernek („megáll a maga lábán“), és ha a másokért való szerető 5
