Szolgálat 35. (1977)

Tanulmányok - Morel Gyula: A munka szociológiája

kerete közé van szorítva (mit szabad és mit nem szabad enni és inni, hogyan illik enni és inni, böjti előírások, éhségsztrájk stb.).

Sokáig lehetne még a példákat sorolni, de a fentebb említett példák a munka fogalmának értelmezésére és a munka gazdaságtudományi meghatározásában található fogalmak elemzése elégségesen illusztrálja a tényt, hogy a munka társadalmilag szerkesztett valóság (vö. P. Perger, Th. Luck- mann: Die gesellschaftliche Konstruktion der Wirklichkeit, Frankfurt am Main, 1969), következésképpen a szociológia szemszögéből is hasznosan tanulmányozható.

Az eddigi példák már többé-kevésbé azt is megvilágították, miben áll a szociológia sajátos szempontja. Röviden megfogalmazva: a szociológia a valóságnak azon törvényszerűségeit tanulmányozza (tárja fel és magyarázza), amelyek sem fizikai, biológiai, lélektani, sem más magyarázatra nem vezethetők vissza, hanem személyek között, csoportokban, szervezetekben, társadalmi rétegekben és egész társadalmakban létrejövő és ezekre érvényes belső és külső magatartási szabályok, minták, formák, konvenciók, népszokások, hagyományok, normák, törvények gyümölcsei. Az anyaságot például nemcsak biológiai és lélektani törvényszerűségekre lehet bontani, hanem számtalan olyan törvényszerűségre is, amelyek az adott csoportban és társadalomban érvényes jogok és kötelességek, elvárt felfogások és beállítottságok, írott vagy íratlan magatartási szabályok birodalmába tartoznak. — A munkára nézve is ugyanezt kell állítanunk: értéke, értelme, mértéke, formája, funkciója az adott társadalmak, társadalmi rendszerek és kultúrák megfogalmazásában és meghatározásában jelentkezik.

Ennek a szociológiai dimenziónak a tanulmányozása kétségtelenül hozzátartozik a jelenség teljes ismeretéhez, tehát érdekes és értékes tevékenység. De közben mindig újra felmerül egy kérdés, amely a szociológia sajátos szempontjain túlmutat, és amelyet minden etikai értékeléssel foglalkozó gondolkozó felvet, ha transzcendens, végső értékeket elfogad: Léteznek-e egyáltalán feltétlen normák és szabályok, amelyek nem a többé-kevésbé tudatos személyek közti megállapodások, konvenoiók, törvényes előírások birodalmába tartoznak, és minden emberre, társadalmakhoz, társadalmi rétegekhez vagy csoportokhoz való tartozásától függetlenül, általánosan érvényesek?

A szociológia mint tapasztalati tudomány természetesen nem foglalkozik ennek a kérdésnek eldöntésével, mindenképpen feladatkörébe tartozik azonban a különböző társadalmakban erre a kérdésre adott különféle válaszok tanulmányozása, csoportosítása, elemzése, magyarázata. — Ez a rövid tanulmány csak arra szorítkozik, hogy megkísérelje három választípus megkülönböztetését és felvázolását.

Az első típushoz tartozó válaszok csoportját talán a legjobban az „ideológiai idealizmus“ címe alatt lehetne összefoglalni. Ez a nézet végső fokon statikus álláspontot képvisel a feltett kérdéssel kapcsolatban. Szerinte lé47