Szolgálat 35. (1977)

Tanulmányok - Lelóczky Gyula: Megszentelődésünk a munkában

Jézuséhoz formálódott, az megérti Jézus tanácsát: „Aki követni akar, tagadja meg magát, vegye vállára keresztjét és kövessen. Aki meg akarja menteni életét, elveszíti, aki azonban értem elveszíti, az megtalálja“ (Mt 16,24-25): megérti, hogy e buzdítást nem kegyetlenség vagy mazochiizmus ihleti, hanem a szeretet természete kívánja meg így. Jézus sírba tett teste volt az első elvetett mag, hogy onnan támadjon az új életre nem százszoros, de milliószoros terméssel: az örök élet ajándékával sok testvére számára. Azóta ez a törvénye minden szeretetszolgálatnak: meghalás nélkül nincs igazi szeretet.

Munkánk mindennapos meghalást jelent: erőnk fogyását, időnk másoknak adását, egy darab élet elmorzsolódását, lépést az öregség és a sír felé. Értékké ez akkor változik, ha tudatosan, Jézus lel-kületéveI tesszük. Erről az oldalról közelítve gazdag tartalmat fedezhetünk fel a magyar „törődni“ szóban. Ha a szülő igazán törődik gyermekével, tanár diákjával, művész a művével, munkájuk a vajúdás óráira hasonlít: a munka őket is töri, a gondok között ők is törődnek. Ez a szép a ráncos, eres, öreg, törődött kézben: egy életen át való törődés jelképe. Ilyen értelemben mondhatjuk, hogy Jézus járása tanítványok után, prédikálása, gyógyításai, fáradozása, törődése a keresztfán érte el csúcspontját, és a megtört kenyér színe alatt valósul meg közöttünk. Mindaz, aki Jézus testét eszi kenyér formájában, és életében hatni engedi, az maga is törődő emberré válik, kenyérré, mások kenyerévé: hagyja, hogy erejét, idejét, egész önmagát megegyék az emberek. „Törődve törődni“ — talán e két szóval jellemezhetnénk legtömörebben a keresztény munkát, s talán az ilyen lélekkel végzett munka viszi előbbre legeredményesebben megszentelődésünket.

Munkánkat nem mindig koronázza siker. A keresztény távlat azonban a fiaskónak is új értelmet ad. Meghiúsult fáradozásunk sohasem hiábavaló — a Megfeszítettel nincsen próbálkozás, mely veszendőbe menne. Nem szabad elfelejtenünk, hogy olyan Embernek vagyunk követői, akinek hároméves munkássága tökéletes kudarccal végződött, s amikor ö maga bűnözőként elítélve szégyenteljes halállal fejezte be földi pályafutását, üres karokat tárt ki a kereszten, semmije, senkije nem maradt. De hogy ez a vég feltámadásban teljesült ki, az minden csődnek értelmet ad és lehetőséget, hogy átalakuljon, színeváltozáson menjen át s többé ne bukás, hanem új élet ígérete legyen: minden kudarc lárva, amely színpompás pillangót ígér.

*****

Az életet nem lehet darabokra szeletelni. Amit a munkáról pontokra tagolva elmondottunk — s ami még elmondható lenne —, amikor dolgozunk, mind együtt van jelen. Ha munkánkat a Lélek járja át, akkor egyszerre vagyunk lelkes, békét építő, másokat szolgáló, halódó emberek. S ez leegyszerűsíti a perspektívát. Nem kell sokféle szempontra külön-külön ügyelni, csak egy dologra kell figyelnünk, a Lélekre, a szeretet Lelkére. Ha Rá hall32