Szolgálat 35. (1977)

Tanulmányok - Lelóczky Gyula: Megszentelődésünk a munkában

A keresztény ember számára az életnek nincsen profán területe. A megtestesülés konszekrálta és Isten szent-ségének körébe vonta az egész teremtett világot. Az a tény, hogy Isten emberré lett, azaz hogy egy ember Isten volt — és marad mindörökké —, istenivé tette elsősorban az embert, de vele együtt minden teremtményt: Isten szent-sége, szent Lelke áthatotta, mintegy átitatta a mindenséget. Isten Lelke, amely a teremtéskor a vizek felett lebegett, amely a megtestesüléskor árnyékával borította be Máriát s a megtestesülés kihirdetése: Jézus keresztsége alkalmával újra a víz felett repdesett, ma is jelen van a világban mindenütt, épp korunkban, „ezekben a végső napokban“ mintegy pünkösdi szélviharként árad szét a világban, megérint mindent és mindenkit, aki nem vonja ki magát hatása alól. Egyedül a gonoszság és a bűn marad kívül Isten hatókörén. Csak az az ember van távol Istentől, aki a bűnnel azonosítja magát, és az a cselekedet, amely által az azonosulás történik.

A Lélek hatására a munka is szent tevékenységgé válik. Az volt már a bűnbeesés előtt, amikor Isten az embert a Kertbe helyezte, hogy művelje és őrizze, s amikor parancsával: „Töltsétek be a földet és vonjátok uralmatok alá“, Isten az embert társteremtóvé tette. De sokkal inkább szent a munka a megtestesülés korában, amikor minden anyag, amivel az ember dolgozik, a megtestesülés révén valamiképp szent és isteni, amikor maga az emberré lett Isten ácsként, két dolgos kézzel, homloka verítékével emelt isteni szintre minden munkát, amikor az egész természet „sóvárogva várja Isten fiainak megnyilvánulását, . . . hogy a múlandóság szolgai állapotából majd felszabadul az Isten fiainak dicsőséges szabadságára“ (Rém 8,19.21), — amikor mi magunk, mint egy új aratás első ígérete, a Lélek első gyümölcsei vagyunk a föld színén (vö. Róm 8,23). A lélek nélküli világ az embertől várja megváltását, s amíg az „új ég és új föld“ korszaka el nem jön, ez a megváltás a munka által történik. Titokzatos találkozás a munka az ember és a világ között: mindkettő bizonyos fokig szent már a munka kezdetekor is, mégis a munka révén mindkettő, ember is, világ is jobban meg- szentelödik.

1) ... ha lelkesedésből fakad

Téves dolog azt állítani, hogy a hangya vagy a méh dolgozik. Munkára csak az ember képes, mert nincsen munka a teremtő géniusz ihletése nélkül, teremtő módon alkotni pedig csak az ember tud. S bár az ihlettségnek sokféle természetes indítóoka is lehet, a keresztény ember életében nem tudjuk elválasztani őket a Szentlélek működésétől. Lehet-e méregetni, hogy Michelangelo a Piéta megalkotásakor mennyi indítást kapott művészi megérzésből és mennyit a Lélektől? Eldönthető-e, hogy egy asszony gondoskodásában gyermekéről mennyi az anyai ösztön és mennyi a kegyelem adta keresztény szeretet? Azt lehetne inkább mondani, hogy a Lélek átjárja, meg26