Szolgálat 34. (1977)
Könyvszemle - Katolikus Imakönyv (S. M.)
meg a katolikusokat. Az előző a papoknak, ez utóbbi a híveknek régi óhaja és mindennapos segítője. A könyvecske sokkal több, mint imagyűjtemény. A régi megjelölés ötlik az ember eszébe: „Imádságos könyv, azaz kalauz a lelki életre." A szerkesztők nagyon tudatosan és nagyon tehetségesen sűrítik szűk kereteik közé a keresztény hit alapelemeit és a keresztény lelkiség irányvonalait. Ezt szolgálja már maga a jól átgondolt felépítés. Érdemes nyomon követni. Bevezetőül: „A keresztény ember evilági és égi hivatásáról" hallunk, Márton Áron egy beszédéből idézve. Mintája lehet a teológiailag mély, mégis egészen közérthető tanításnak. Pázmány, ha ma élne, ilyenformán beszélne. Ezután 14 fejezet következik: 1. Vállalom a keresztény élet útját (amolyan dióhéj-dogmatika és erkölcstan: Credo, parancsolatok, szentségek, sarkalatos és erkölcsi erények, nyolc boldogság (!), irgalmasság cselekedetei). II. Megszentelem életem minden napját (főimák, reggeli és esti imák, a munka megszentelése, tÖKéletes bánat, Te Deum, fohászok, Jézus Neve litániája). III. Megszentelem az Úr napját (a szentmise teljes szövegével és útmutatással: mit tegyen az, aki nem jut el misére). IV. A szentáldozáskor Jézus vendégségében veszek részt. V. Az Oltáriszentségben imádom a közöttünk élő Krisztust. VI. Bűnbánatban megtisztítom lelkemet (gyónási útmutató némi kísérlettel maibb lelkitükör nyújtására). VII. Engesztelem az Urat bűneimért (Jézus Szíve ájtatosság, böjt, önmegtagadás, ke- resztút). Vili. Tökéletesebb életre törekszem (Mária-tisztelet, Mindenszentek litániája, Szent József, Szent Antal, angyalok — itt azért a nagy magyar szentek szerepelhettek volna). IX. Együtt imádkozom az Egyházzal (papság, hivatások, a kereszténység szükségletei). X. Szentnek tekintem a családi életet (húsz tömör oldalon a házasságra készüléstől a keresztelésig és elsőáidozásig vezet). XI. Szenvedésemben Jézusnál keresek vigaszt (benne a szentkenet szertartásából). XII. Az egyházi évben együtt ünnepelek a hívők millióival (a fontosabb ünnepek). XIII. Kegyelettel és segítő szeretettel emlékezem halottaimra (halál, tisztítóhely, búcsú). XIV. Új éneket énekelek neked, Istenem (jó 100 oldalnyi énekszöveg a SzVU törzsanyagával és helyi kiegészítésekkel). Függelékként „A templomi rend szabályai"; igen gyakorlati tudnivalóit talán kicsit „barátságosabb" hangnemben is lehetett volna fogalmazni, — és 12 üres oldal, nyilván egyénileg használt imádságok vagy jeles dátumok beírására. Látnivaló, hogy a szerkezet nem dogmatikus vagy liturgikus egységekben van elgondolva, hanem csakugyan a keresztény életet követi. Bölcs dolog, hogy pl. a litániákat nem halmozzák egymásra, a szentségeket nem mechanikus egymásutánban veszik. A hálaadásnak, dicsőítésnek és a tökéletes bánat felindításának a mindennapi imák közé való bevétele sokatmondó. Az imák hangneme általában hagyományos, mondhatni veretes, nyilván az igénynek megfelelően. Bőven merít a könyv az imádság klasszikusaiból (szerzőket általában nem jelölve, ami ilyen esetben megengedhető). De itt-ott feltűnik egy-egy kortársi hang is, mint Cser László Számadás-a vagy — lelkiáldozás gyanánt — Sík Sándor verse, a „Fények", vagy egy-egy kis Babits-idézet. Gyöngyszeme a kötetnek az „Áldott állapotban levő anya imája". Minden részt „Elmélkedés" címen rövid magyarázat vezet be. Lényeglátóak, korszerűek. Csak egy-két ízelítőt. A legelső máris a legfőbbel kezdi: „Isten maga a szeretet. Szeretetből élettel ajándékozott meg engem, halhatatlan élettel.“ Az Egyházról szóló rész előtt: „A családokon és híveken múlik, hogy milyen papjai lesznek az Egyháznak." (Nagy örömmel köszöntjük ebben a részben az egységért végzendő imanyolcad szövegét, amit eddig csak a Lelotte-féle imakönyvben — onnét máskor is merít könyvünk — láttunk. Itt pedig az áll, hogy „minden plébániatemplomban a plébániai szentmise után kell elvégezni." Követésre méltó példa.) A szentekről: „Elsősorban azt kérjük, hogy példájuk szerint mi is Krisztus igazi követői lehessünk. Ez a szentek tiszteletének igazi és helyes útja, s nem a puszta csodavárás.“ Külön ki kell emelni Gy. Szabó Béla szép, kifejező, feketeségükben is „meleg" fametszeteit. v S. M. 91
