Szolgálat 34. (1977)

Tanulmányok - Nemeshegyi Péter: Jézus evangéliumának útja mihozzánk

ban létezett az evangélium kincse. Ez a kincs »csapódott le“ a szent »írás­ban“. Már a zsidóknak volt egy könyvgyűjteményük, amelyet „szentírásnak“ neveztek, és amelynek föltétien tekintélyt tulajdonítottak. Jézus maga is a Szentlélek sugalmazására írt könyvnek tekinti ezt, és isteni tekintélyű szó­ként idézi (Mt 22,43; 26,54; Lk 22,37 stb.). Az ősegyház keresztényei ebben a pontban is követték Jézust: a zsidók „szentírása“ számukra is szentírás. De a keresztények meg voltak győződve arról, hogy az egész zsidó szent­írás, az egész zsidó „törvény végső célja Krisztus" (Róm 10,4). Jézus által kötött az Isten az emberekkel „új és örök szövetséget" (vö. Lk 22,20). Ezért a zsidó szentírás, amelynek egyik főtémája a mózesi szövetség, a keresz­tényeknek „ó-szövetségi“ szentírás lett. Célja és egyben helyes megértésé­nek kulcsa: Jézus Krisztus, az ő megváltó halála és életet adó feltámadása. Azokat az írásokat pedig, amelyek ezt a krisztusi valóságot fejezik ki helye­sen és mérvadóan, az ősegyház „újszövetségi szentírásnak“ nevezte. A szentírásban magában nincs jegyzék arról, hogy mely könyvek tartoz­nak hozzá: az egyetemes Egyház érezte meg a Szentlélek által megfinomult érzékszerveivel, melyik könyvekből szól hozzá a tiszta evangélium hangja. Száz zsibongó gyerek hangzavarából is azonnal kihallja az édesanya fiának hangját. Ezer járókelő lépteinek dobogása között is észreveszi az édesanyját este hazaváró magányos kisgyerek az anyai cipő koppanását. A hallgatóző gyerek egész teste fül ilyenkor, és akkorát dobban a szíve, hogy majd ki­ugrik melléből, amikor az ismert lépés zaja koppan a járdán. így dobbant meg „Krisztus jegyesének“, az Egyháznak szíve is, amikor a szent írásokban fölismerte „vőlegénye“ hangját. Egyház és Szentírás Nem szabad sohasem elfelejtenünk, hogy a szentírás a hitből élő egy­házban született, és hogy az egyház ismerte fel szentírásként. Ez az egyház egy és egyetemes. Voltak hivői között zsidók és görögök, tudósok és írás- tudatlanok, mély gondolkodók és egyszerű lelkek; volt ott mindenféle szokás és mindenféle felfogás; de ez az egyház egy egyház volt: az egy Atya gyermekei, az egy Jézus Krisztus megváltott testvérei, az egy Szentlélek temploma, az egy hit, egy keresztség, egy oltáriszentség által egybefűzött család. A sokrétű ószövetségi szentírást a sokrétű újszövetségi szentírás­ban egybefoglaló egyház valóban magáévá tette az Isten ízlését, aki szereti a sokféleség egységét. Nem egyetlen jól megfogalmazott tankönyv vagy tör- vénykönyv-féle a szentírás, hanem olyan, mint egy virágcsokor. Ott virít benne Márk pipacsa, ott mosolyog Lukács nefelejcse, ott illatozik Máté orgonája, ott díszlenek Pál sokszínű tulipánjai, ott hajladozik János arany­esője. Sokféle virág, de egy talajból táplálkoznak, és egy' nap felé nyiladoz­nak. Csak az tudja igazán megérteni a szentírást, aki kiolvassa belőle Isterv 8

Next

/
Thumbnails
Contents