Szolgálat 34. (1977)
Az egyház szava - Az apostoli hagyomány folytonossága az Egyházban az egyházatyák tanúsága szerint (Balás Dávid)
különböző véleményeket vallanak. Az egyházak azonban a mai napig megőrizték az apostolok által hirdetett tanítást azok utódain keresztül. Ezért csak az a hitre méltó igazság, amely semmiben sem tér el az egyházi és apostoli hagyománytól. (De principiis, ed. Koetschau, Berlin 1913, Praef. 2.: 8.0.). összeállította Balás Dávid Prohászka Ottokár az Egyházról (Soliloquia 1919. júl. 7.) * Új elhelyezkedésre lesz szükség sok tekintetben, jogi, társadalmi, de főleg — ezt tartom legszükségesebbnek — lelkipásztorkodási tekintetben. Az új világba a régi isteni erőt, az istenemberi, az igazán emberségi s egyenlőség! hitet s energiát beleállítani! Mi úgy tapadunk a „korszerű“ kosztümhöz, mintha húsunkat szaggatnák; pedig hát csak a ruháról, az egyház mai társadalmi s áliami viszonyairól van szó. No, majd csak elmúlik az öltözettől való megfosztás fájdalma; s akkor jobban látunk. Nagyon érzem itt a nézet- s a helyzettisztulás szükségét. Konstatáljuk: elvitték mindenünket, amit a történelmi hatalmak adtak; most tehát a belső lényeg és szellem jegecesítse ki magának az új formát. Hát mi a lényeg az egyházban? Az, ami a kereszténységben az égből jött s mint isteni erő lépett a világba; szellem és lélek és élet volt, s történelmi csak akkor kezdett lenni, mikor emberi viszonyok közé lépve azokban elhelyezkedett. Sok alakja volt, azon kezdve, mikor az egyházat így jellemzik: credentium autem erat cor unum et anima una. Sok-sok alakot öltött azóta is végig a történelmen; másokat keleten, másokat nyugaton, s ugyancsak különbözőket a klasszikus, a középkori, az újkori egyházban. Ezeket a történelmi formákat az államok, az uralkodó nézetek, a társadalmi fejlődés, a gazdasági élet határozták meg. Ezek jönnek-mennek; maguk is változnak s változásukkal az egyházi formák reformját magukkal hozzák. így lehet valami bizonyos időben egyházi s egyházias, ami előbb nem az volt, s megfordítva: lehetséges, hogy valami megszűnik egyháziasnak lenni, ami előbb az volt. Annak megítélése azután, hogy mikor kell valamit s hogyan behozni, hogy mi jó és korszerű, mi felel meg az igényeknek, úgy, hogy a lelki életet fejleszti, nagy nézeteltérést s különféle állásfoglalásokat tűr meg, s főleg két irányban osztja el a szellemeket: haladó és maradi irányban, aszerint, amint némelyek inkább a múltnak megszentelt hagyományait akarják fönntartani még akkor is, ha azok nem szolgálják a lelki életet, s azokat ősi garnitúraképpen a szeszélyes idők forgandóságának feláldozni nem akarják; míg ellenben mások nem kisebb szerétéiből az egyház iránt, de talán nagyobb megértésével az új idők igényeinek, az új formákat sürgetik. Ez utóbbiak szeretetének bátornak is kell lennie, mely nemcsak küzdeni kész a konzervatív elemek nehézkességével, de a rossz értelemben vett modernizmus * Mikor előkészítettem órámat az egyházi rendről, kezembe került jegyzeteim között ez a Prohászka-szöveg. Olyan szép és prófétai, hogy gondoltam, lemásolom és elküldöm nektek. Talán leközölhetnétek. (Nemeshegyi Péter, Tokió, 1975. jan. 14.) 5 65
