Szolgálat 34. (1977)
Az egyház szava - Az apostoli hagyomány folytonossága az Egyházban az egyházatyák tanúsága szerint (Balás Dávid)
Ezt az igazságot közelítitek meg tanulmányaitokban, de mindig felülmúlja az ember szívét, mert magának Istennek az igazsága. Szülők és tanítók, a mai ellentmondások nehezebbé teszik munkátokat. Feladatotok, hogy segítsétek gyermekeiteket és növendékeiteket az igazság fölfedezésében, beleértve a vallásos és lelki igazságot is. (79.) Az evangélium hirdetésének szolgálata megkívánja, hogy az evan- gelizáló testvérien, napról napra jobban szeresse azokat, akiknek hirdeti az evangéliumot. Pál apostol, minden igehirdető példaképe, mindnyájunk számára megjelölte a tennivalót a tesszalonikieknek írt szavaiban: „Annyira közel álltatok szívünkhöz, hogy nemcsak Isten evangéliumát, hanem életünket is nektek akartuk adni“ (Uessz 2,8; vö. Fii 1,8). Miféle szeretet ez? Nem annyira a tanító, mint az apa vagy inkább az édesanya szeretete (vö. Uessz 2,7.11; iKor 4,15; Gál 4,19). Az Úr kívánsága, hogy ilyen szeretete legyen mindannak, aki akár az evangéliumot hirdeti, akár az Egyház építésén fáradozik. AZ APOSTOLI HAGYOMÁNY FOLYTONOSSÁGA AZ EGYHÁZBAN AZ EGYHÁZATYÁK TANÚSÁGA SZERINT Clemens Romanus (Római Szent Kelemen) Iréneusz tanúsága szerint (Adv. haer. Ili, 3,3, I. a továbbiakban) Szent Péter harmadik utóda volt Rómában: valószínűleg 92-től 101-ig volt Róma püspöke. A korintusi egyházhoz írt levele a korakereszténység legrégibb írása az Újszövetség után. Az egész levél (amely megfeddi a címzetteket a püspökséggel kapcsolatos viszálykodásért) fontos tanúságot tesz arról a tekintélyről, amelynek a római egyház kezdettől örvendett. Szemelvényünk különösen arra vet fényt, milyen fontos a püspököknek mint az apostolok utódainak hivatása. Az apostolok az Úr Jézus Krisztustól kapták számunkra az evangéliumot, Jézus Krisztust pedig az Isten küldte. Krisztus tehát az Istentől jön, és az apostolok Krisztustól jönnek, — mindkét küldetés szép rendben az Isten akarata szerint történt. Az apostolok tehát feladatokat kaptak, az Úr Jézus Krisztus feltámadása bizonyossággal töltötte el őket, Isten szava megerősítette őket a hűségben, és a Szentlélekke! eltelve nekiindultak, hogy hirdessék az Isten országának eljövetelét. így vidéken és városokban hirdetve az igét, az első megtértek közül egyeseket — miután lélekben megvizsgálták őket — megtettek püspököknek és diákonusoknak a jövendő hívők számára. (Majd az ószövetségi előképek bemutatása után így folytatja:) A mi apostolaink is tudták az Úr Jézus Krisztus révén, hogy a püspöki hivatal körül viták lesznek. Mivel pontosan előrelátták a helyzetet, azért tették meg a fentebb említetteket (püspököknek), és intézkedtek úgy, hogy haláluk után más kipróbált férfiak vegyék át szolgálatukat. (I. Epist. ad Cor. 42, 44) Iréneusz, Lyon püspöke (kb. 140 — kb. 200) a gnosztikus tévtanítások ellen írt művében (Adversus haereses — eredetileg görög nyelven, de csak latin fordításban maradt fenn az egész mü) a szentírásból és apostoli hagyományból mutatja be az 63
