Szolgálat 34. (1977)

Tanulmányok - Waigand József: Az ökumenizmus mint világmozgalom

misszumos megoldásokkal szemben valóban a hit egységét, a teológiai különbségek tárgyilagos vizsgálatát szorgalmazta. Személy szerint Germa- n o s metropolita, a konstantinápolyi pátriárka európai exarchája volt az ökumenikus mozgalom egyik vezéralakja, 1951-ben bekövetkezett haláláig. Némely keleti egyház, így a moszkvai pátriárkátus is, hosszú időn át bizalmatlanul nézte az ökumenikus mozgalmat; az Egyházak Világtanácsában pán- protestantizmustól, szuper-egyháztól féltek. Az 1950-es évek végétől azonban szinte kivétel nélkül részt vesznek benne. A vitatott teológiai kérdések tisztázásában nem látványos, de igen fontos szerepe van a König bécsi bíboros által létrehívott „Pro Oriente“ alapítványnak, amely lehetővé teszi a testvéregyházak küldötteinek kölcsönös tanulmányútjait és közös teológiai megbeszéléseit.

Az Egyházak Világtanácsa (EVT) és a katolikus egyház

Említettük, hogy 1945 ősze óta folyt már az ökumenizmus hivatalos szervének, az Egyházak Világtanácsának előkészítése. Alakuló közgyűlését 1948 augusztusában tartotta Amsterdamban. 154 egyház kiküldötte volt jelen. Az anglikánok némi derűlátással azt remélték, hogy ez alkalommal sikerül előkészíteni a katolikus egyházon kívüli egyházak egységét. Ezt a tervüket azonban nemcsak az ortodoxok nem fogadták el, de a német luteránusok sem. Ezért az alapokmányba belevették, hogy a Világtanács nem „szuperegyház“, hanem csupán az ökumenikus együttműködés és útkeresés szolgálatára hivatott szerv. Hivatalos székhelyül Genfet választották, és magát a világszervezetet azóta is egy közösen választott főtitkár képviseli. A szervezet elnöki tanácsa évenként összeül, teljes közgyűlést pedig átlag 7 évenként tartanak (1954: Evanston, 1961: Uj-Delhi, 1968: Uppsala, 1975: Nairobi). Az amsterdami alakuló ülésen egyes résztvevők ajkáról még elhangzottak katolikusellenes szavak, de maga a közgyűlés tartózkodott minden iiyen állásfoglalástól. Világosan hangsúlyozta, hogy az EVT nem „au világegyház, nem az Una Sancta. Tagegyháznak lenni nem azt jelenti, hogy olyan testületben kötelezik el magukat, ahol helyettük bárki is döntést hozhat. Az EVT nem alapul semmiféle meghatározott egyházfelfogáson; semmiképpen sem lehet egy felekezet vagy teológiai iskola eszköze. Tagegyházaik nem tagadják az Egyház látható voltát. „Olyan egyházakat foglal magában, amelyek alapvetően hiszik, hogy az Egyház lényege szerint ugyan láthatatlan, de ugyanakkor tudják, hogy a látható egység is szükséges.“ (Ezzel lényegében a „Mortalium Animos" bírálatát utasítja vissza!) Hisznek abban, hogy együttműködésük alapja a hit Jézus Krisztusban, az Egyház isteni Fejében. Hiszik, hogy Jézus egyetlen Egyházat alapított. Felismerik viszont, hogy Krisztus Testéhez tartozni többet jelent, mint saját egyházuknak tagja lenni. Ezért keresik a kapcsolatot a többi Krisztus-hivővei. A többi egyházat azonban saját hitvallásuk szerint bírálják el; nem kötelesek valamennyit Jézus igaz Egyházának tekinteni. Am fölfedezik egymásban a valódi Egyház elemeit: ez a

4

49