Szolgálat 34. (1977)

Őt hallgassátok!

ŐT HALLGASSÁTOK!

„Uram, örömmel látom, hogy az Egyház felé tekint azoknak a szeme, akik ma az igaz békét keresik. Ezekben a zavaros időkben ő az igazság legerősebb bástyája. Világítótoronyként sugároz igazságot és szeretetet a háborgó világra; mert te alapítottad, aki maga vagy az igazság és a szeretet. Uram, ajándékozz meg az Egyházad iránti őszinte engedelmesség szellemével! örömmel vállalom, hogy az Egyház vezessen engem. Aki az Egyházat hallgatja, téged hallgat, Uram. Nem lehetek a te tanítványod, ha nem engedelmeskedem.“ (Lelőtte: Beszélgetés a Mesterrel)

„Uram, te engem, mint a férj fiatal feleségét, ismeretlen házba vezettél, ahol a férfi anyja dirigál. Az Anyaszentegyház házába vittél, hogy ott éljek teveled. A fiatalasszonynak a napával kell élnie, és annak a törvénye sokszor keményebb, mint a férjéé. Van úgy, hogy többet parancsol, mint kellene. Visszaél korával, tapasztalatával, tekintélyével, respektusával. Kis menye fél tőle. Nem mer a maga módján lélegzeni mellette. De férje iránti szeretetéből csendesen aláveti magát. Én is így vagyok, Uram Istenem, alig merek az Anyaszentegy- házban önmagam lenni. Félek. Félek emberi kezétől, amely erős és kemény. De a te szeretetedből, Uram, mindent megteszek, amit akar“ (Marie Noel)

Két szöveg, kétféle megközelítés, kétfajta látás. Mind a kettő századunkból. Melyik az igaz? Nyilvánvalóan mind a kettő. Korok, emberek, esetek szerint változóan. Aszerint, hogy az egyházi vezetőkben az emberi — sokszor bűnös elem jut-e túlsúlyra, vagy az isteni sugárzik át. A megrendítő az, hogy mind a két gondolatmenet ugyanabban cseng ki: Isten iránti szeretetből engedelmeskedem egyházam vezetőinek. Mert ő akarta az Egyházat, és vállalta a vele járó összes kockár zatot.

Ez a számunk azzal foglalkozik: miért kell az Egyházra hallgatnunk és mire (pontosabban: Kire) kell benne hallgatnunk. Nemeshegyi Péter bevezető cikkében nyomon követi Jézusnak, az Isten egy szavának útját hozzánk, földi életétől az egyház keletkezésén és a biblia lerögzítésén át az egyes emberig, s megvilágítja a Szentírás, szenthagyomány és a tanítóhivatal szerves és szükségszerű egységét. Tanulmányaink ezután hármas csoportba tagolódnak. Isten szavát mindenekelőtt a Szentírásban halljuk. Farkasfalvy Dénes az írások és az Egyház viszonyát tárgyalja. Figyelemreméltó cikkének dinamikája: a két tényező nem egymás mellett áll, hanem kölcsönösen szüli,

3