Szolgálat 34. (1977)

Tanulmányok - Franz Dander: Egyházi tanítóhivatal és teológia

lógia tudományos eredményei pedig nagyobb biztonságot nyernek. Sajnos manapság nem ritkán elhanyagolják a termékeny dialógusnak ezt az alapját. Magától értetődik, hogy el kell utasítani minden olyam kísérletet, amely többé vagy kevésbé ki akarja kapcsolni a tanítóhivatal szerepét, és azt követeli, hogy csakis a teológusok legyenek illetékesek a keresztény hit és erkölcsi rend kérdéseiben.

2. A tanítóhivatal és a teológusok dialógusának mezeje igen tág. De megvan a határa: ott, ahol a hitigazságokba ütközik. A párbeszéd sokféle veszélynek is ki van téve. Például hajótörést szenved ott, ahol csak egy meghatározott nézet keresztülvitelének eszközéül használják, ahol igazságtalan nyomást gyakorolnak. Különösen sérti szabályait, ha idő előtt elhagyva az érvelés síkját a kényszer, a fenyegetés, a szankciók eszközéhez nyúlnak. Az is, ha a teológus és tanítóhivatal közti vita (az Egyházon belül vagy azon kívül) a dologban nem eléggé járatos nyilvánosság előtt folyik, és így a dialógus légkörét szétrombolja a kívülről eredő nyomás, taktikai számítások stb. (pl. a tömegtájékoztatási eszközök részéről).

3. összeütközés esetén először tanácsos, hogy az illetékes egyházi tekintély fokozatos, hajlékonyán megválogatott eszközökkel lásson az eset földerítéséhez, tehát merítsen ki minden rendes lehetőséget a kétes vélemény tisztázására (pl. személyes beszélgetés, bizonyos kérdések írásos megválaszolása). Ha így sem lehet igazi egyetértésre jutni, akkor a tanítóhivatal megteszi az utolsó lépést: Különböző iskolákhoz tartozó teológusok megkérdezése után egyértelműen védelmébe kell vennie a veszélyeztetett igazságot, a keresztény nép hitét.

A „eretnekség" tényét — a teológiai hermeneutika minden szabályának megtartásával és a bizonyosság különböző teológiai fokának figyelembe vételével — csak akkor lehet végleg megállapítani, ha a vád alá eső teológus „pertinaoia“-t, makacsságot, tudatos ellenkezést tanúsított, ha végképp ellentmond a hitigazságnak. Hisz ezzel ő maga szakít meg minden értelmes dialógust.

Sok kínos konfliktust ki lehetne kerülni, ha a teológiai kéziratokat közzétételük előtt előterjesztené a szerző a helyi ordináriusnak, aki lelkiismeretes, hozzáértő véleményeztetés után jóváhagyja őket. Melegen ajánlja ezt a hittani kongregáció „De Ecclesiae pastorum vigilantia circa libros“ c. dekrétuma (1975. márc. 19, AAS 67/1975/281-284),

Mindenképpen el kellene kerülni a vetélkedés látszatát az egyházi hivatal elsőbbsége és a tudomány elsőbbsége között. Esetünkben csak egyetlen elsőbbség van: a kinyilatkoztatott igazság primátusa. A tanítóhivatalnak is, a teológusoknak is ezt kell a maguk módján szolgálniok.

38