Szolgálat 34. (1977)

Tanulmányok - Franz Dander: Egyházi tanítóhivatal és teológia

Az egyházi tanítóhivatalnak és a katolikus teológiának sok közös vonása van, de világos különbségek is vannak közöttük. Nézzük először a közöset, azután a megkülönböztetőt.

I. Közös vonások

1. Közös mindkettejük feladata: a keresztény tanítás előadásával és védelmezésével szolgálni Isten népének, az Egyháznak, s evvel egyúttal az egész emberiség üdvösségének.

2. Közösek bizonyos kötöttségeik:

a) Köti mind a kettőt Isten szava. Hiszen az egyházi tanítóhivatal sincs fölötte Isten szavának, „hanem szolgál neki . . . isteni parancs alapján, a Szentlélek vezetésével áhítatosan hallgatja, szentül őrzi, hűségesen kifejti“ (DV 10). Mint már láttuk, ugyanez áll a hittudományra is (DV 24). Azért mind a kettőt köti Isten népe összességének „természetfölötti hitérzéke“ is, mert „a hívők összessége . . . nem tévedhet a hitben“ (LG 12). És így mind a kettő rá van utalva a hagyomány dokumentumaira is, amelyekben a századok során át megnyilvánult Isten népének közös hite.

b) Mind a kettő köteles ügyelni tevékenységében az Egyház lelki- pásztori, missziós feladatára is. Ez alól a felelősség alól a teológus sem vonhatja ki magát, mondjuk munkájának tudományos jellegére hivatkozva. Annál is kevésbé, mert ma a modern tömegtájékoztatási eszközök a legrövidebb időn belül széles körökben szétszórják a tudományos kérdések hírét is. A teológia egyházi életmegnyilvánulás, tehát a maga módján végső soron neki is mindig lelkipásztori, missziós irányúnak kell lennie. Ezért kell a teológusoknak vigyázni, hogy ne úgy hozzanak nyilvánosságra nehéz, még tisztázatlan kérdéseket, újszerű megoldási kísérleteket, hogy az a hívők széles körét megzavarja, eibizonytalanítsa, mert nincsenek rá szellemileg fölkészülve. Pozitív értelemben a teológus mindig az egyházi hithirdetés szolgálatának fogja fel munkáját, és eszerint fog eljárni a témák fontosság szerinti kiválasztásában (vö. Gaudium et Spes 62).

3. Közös vonás mindkettőnél, bár más-más módon, a kollegialitás, az összeműködés közösségi jellege a püspöki kollégiumban, ill. a teológusok között, bár amellett megmarad mindegyikük teljes személyes felelőssége. A teológus is tartozik tudomást venni kartársai munkájának eredményéről, felfogásukról. Ez nem csupán tudományos módszertani követelmény, hanem az Egyházban és az Egyház érdekében végzett termékeny szolgálat is megköveteli. Minden egyes teológusnak — ítélő és áttekintő képességének határain belül — fel kell mérnie a problémáknak manapság áttekinthetetlen tömegét. A teológiai közlemények kiegyensúlyozottsága és utólagos bosszúságok elkerülése érdekében ajánlatos lenne, hogy ha egy teológus újszerű megoldási kísérletet akar közzétenni, először beszélje meg valamelyik kartársával. Talán értékes útmutatásokat, javításra szolgáló indítványokat kaphat tőle. Az ilyen együttműködés teljesen összefér a teológiai vélemények

35