Szolgálat 34. (1977)

Tanulmányok - Boór János: Hivő egyház, tanító egyház (a laikus szemével)

sengő paradigmák mérlegelésénél a tudósok állandóan körkörösen, tehát logikailag hibásan érvelnek. Ugyanis az általuk már-már elfogadott paradigmán alapuló kritériumokra hivatkoznak a paradigmák kiválasztásánál. A régi paradigmát közvetlenül nem ellentmondó tapasztalat, hanem új paradigma dönti meg. Az új paradigmához a tudósok nem annyira a megfontolás alapján, hanem viszonylag rövid és osztatlan esemény során pártolnak át, amely hasonlít a gyermekkorunkból jól ismert, optikailag megtévesztő képeknek (az egyik pl. így nézve öregasszonyt, úgy nézve lányt ábrázol) a beállítottságtól függő látásmódjától. A tudósok gyakran úgy mondják, hogy ilyenkor hályog esett le a szemükről, elöntötte őket a fény, bevilágított nekik valami. „Az egyik paradigmától a másik paradigmához való átállás megtérés, amelyet nem lehet kikényszeríteni“ (Kuhn I. 151). „Ilyen természetű döntést csak hit alapján lehet hozni“ (Kuhn I. 158). Igaz a könyv megjelenése utáni vitákban Kuhn hangsúlyozza, hogy ebben is szerepet játszanak — de sohasem döntő szerepet — a racionális meggondolások (pl. az új paradigma tárgyi megfelelősége, ellentmondásmentessége, általánossága, egyszerűsége, új eredményeket előre megmondó ereje — vö. Kuhn II. 422.sk.).

Az új paradigmák Kuhn szerint általában — szigorúan logikailag nézve — összemérhetetlenek a régivel: más a fogalmi rendszerük és más kérdésekre válaszolnak. Hogy egyáltalán milyen kérdések érdekesek egy tudományágban, azt is az érvényes paradigma szabja meg. Új paradigma elfogadásával a tudósok számára a világ mintegy újra teremtődik. (Jól ismert példa a paradigmákra a klasszikus és kvantumfizika paradigmája, a ptolemeuszi és a kopernikuszi csillagászat stb.)

A tudósok mégis haladásról beszélnek: „Forradalmak a két ellenséges tábor egyikének a totális győzelmével. Azt fogja-e mondani ez a közösség, hogy győzelme nem járt haladással? Ez annak a beismerését jelentené, hogy nincs igaza, és az ellenfél birtokolja az igazságot. Legalábbis e közösség számára kell a forradalom eredményének haladást jelentenie. A közösség kivételes helyzetben van, és biztosítani tudja, hogy jövendő tagjai is hasonlóképpen lássák a múltat“ (Kuhn I. 166).

Az új paradigma Kuhn szerint a tudósok közösségében úgy győzedelmeskedik, hogy a régi paradigma képviselői vagy megtérnek — vagy még inkább kihalnak. Szívesen idézi Max Planck „tudományos önéletrajzából“ a következő megállapítást: „Új tudományos igazság nem úgy szokott érvényesülni, hogy ellenfeleit meggyőzik és azok elismerik, hogy jobb belátásra jutottak, hanem sokkal inkább úgy, hogy az ellenfelek lassan kihalnak, és a felnövekvő nemzedék eleve megbarátkozik az igazsággal“ (22).

Tekintsük az Ószövetséget és az Újszövetséget egy-egy paradigmának, vagy az evangéliumot vagy egy hitvallást vagy valamely egyetemes zsinatot vagy akár egy szerzetesi mozgalom reguláját és történeti, pszichológiai, szociológiai hátterét paradigmának, helyettesítsük a tudósok közösségét a hívők gyülekezetével (az egyetemes egyházzal, egyházmegyével, plébániával, szer29