Szolgálat 33. (1977)
Eszmék és események - Plébánosi beiktató szertartás Montrealban
Papok vagyunk. Isten Országában valamit akarunk tenni a többiekért. Úgy érezzük, arra hív az Úr: legyünk vele emberhalászok, úgy, ahogy lehet, ott, ahova ő állított. Mert mindnyájan pásztorok vagyunk, mi emberek: családunké, élettársunké, munkatársunké. De nekünk papoknak mindenkinek mindenévé kell lennünk. Másként nem lesz valódi a tanúságtételünk, nem lesz hiteles a szolgálatunk. Pedig a szolgáló Egyházzal embertestvéreinknek és Krisztus ügyének szolgái lettünk. Nem nagyobb a szolga, mint Ura; nem tudhatja jobban a tanítvány, mint Mestere. Miért gondoljuk — és hányszor és hányán! —, hogy más út is van az emberek igazi szolgálatára, terhük könnyítésére, üdvözlésükre? Miért akarjuk jobban tudni, mint ö? Miért hisszük, hogy nekünk majd másként is sikerül? Anélkül, hogy megrokkanna a vállunk? Anélkül, hogy fájna és sajogna a szívünk? A vállpántokon szokták a rangjelzést is hordozni. És a mellen, a szív fölött a kitüntetéseket. Nagy mellel akarunk nagy apostolok lenni? Kitüntetésekkel, rangokkal lelkeket menteni? Vagy a szívünk közepébe van írva népünk sorsa, egyházunk ügye, a világ békéje? Fáj-e legalább, sajog-e legalább az a szív ekkora ügyekért? A munka, a szolgálat, a teljes bevetés fáradalma alatt hajlunk-e meg lassan? Mert bár az Ö igája édes és terhe könnyű, mégis iga és teher. Nehéz volt az övé is. Lenyomta. Nehéz volt szentjeinek terhe és igája is. De Vele és Érte, és azokért, akiknek sorsa szívükbe volt írva, vitték és győzték. Győzték halálig, ha kellett, a vértanúhalálig. A vállon van átvetve a stóla, és a szív fölött lóg le a szárnya. Vállunkon a „tizenkét törzs" neve és terhe? Azoké, akiket az Úr ránk bízott? Szívemben él-e — és mert él, éget, hiszen az élet égés és tűz — népem, egyházam, a szenvedő világ minden ügye, baja, kínja és bánata? Az igáról és a teherről szól az ima. Mondjuk csak bátran és őszintén. Jusson eszünkbe a főpap efodja és melltáskája, és kérjük az Urat, hogy úgy, mint neki: szívünkbe írva legyen velünk testvéreink minden gondja és terhe; úgy mint ő, vigyük ezt a terhet, ha kell, a Golgotáig. Mint ő: legyünk mi is eleven vállfa, akár „az átok hordozója is" — testvéreinkért. Békési István PLÉBÁNOSI BEIKTATÓ SZERTARTÁS MONTREALBAN A beiktatás szentmise keretében, evangélium után történik. Olvasmányok: Iz 61,1-11 a próféta küldetéséről; 1Kor 3,4-12 az igehirdető szerepéről; Mt 22, 34-40 a legfőbb törvényről. Válaszos zsoltár: 27(26) ,1.4. Mise elején és az átvonulások alatt a „Jöjj, Szentlélek Úristen" szakaszait éneklik. 1. A beiktató érseki irodaigazgató felolvastatja a KINEVEZŐ LEVELET, majd átadja a plébánosnak, aki az oltárra helyezi. » 73
