Szolgálat 33. (1977)
Eszmék és események - Eleven vállfa (Békési István)
Ha azután a hatalmat leadja, akkor sokfelé újabb kereszt bukkanhat fel a látóhatáron. Lehet, hogy félretolják. Neki magának és Isten Országának is hasznára van ez. Vagy ellenkezőleg mindenki „Nemecsekjévé" teszik, nem számolva azzal, mi mindenre nem képes már. Hát csak vállalja. Ha megy, annál jobb. Annak a jele, hogy Isten meghosszabbítja szolgálatát. Ha meg tárgyilag nem megy a dolog, az úgyis kitűnik hamarosan. Nem respektálják, semmibe veszik, „nem fontos személynek“ számít. Ha nem ízlik, kérdezze meg önmagát őszintén: „Valójában fontos vagyok-e én? Mi címen?“ Az őszinteség a valóságon alapul. És a valóság is őszinteséget követel. Elhanyagolják, azaz nem szolgálják ki gyengeségeiben, esetleg betegségében sem. A szeretet persze csorbulhat így, de ez nem is olyan bizonyos. Ne várjon lehetetlenséget másoktól. És ha részükről hiba volna is ez, mennyi türelmes szeretetre ad alkalmat a saját részéről! Ügy lássa, úgy fogadja és úgy használja fel, mint Isten késői ráadásait eddigi ajándékaihoz. Nem hallgatnak rá, „pedig ő egy hosszú élet rengeteg tapasztalatát nyújthatná nekik, és erre olyan nagy szükségük volna.“ Ez sem olyan bizonyos. Az idők változnak. A fiatalok közelebbi kapcsolatban vannak a mával. És ha nem kínálgatja bölcsességét, talán keresni fogják. Visszataszító egy öreg, aki mindenkinek prókátora akar lenni. És a nagy „készség“ (tolakodás) nem ritkán valójában szegénységet takar. Sokkal kedvesebb a szerényen kérdezgető öreg. Ilyen és sok más hasonló nehézsége lehet az öregnek. Újszerűek és nem kedvesek. A régiek elmúltak, azokban nem élhet már. Az újabbak az övé. Föl kell ezt fedezni, észre kell venni, és beállni az öregkorba, — azt is megszentelve. Ha nem így tesz, akkor elveszti azt is, amit a múltban szerzett, és zsém- bes-házsártos, önző, kiállhatatlan puhány, szeszélyes vénember lesz belőle. Azaz nem buzgó, hanem lanyha Urunk országában. Félő, hogy a régi „nagylegény“ sem volt az, csak látszatra. Akit Isten szeret, abban nem szívesen végez félmunkát. Szereti minden oldalról kicsiszolni, szépíteni, értékessé tenni. Minél több és minél nagyobb öregségi megpróbáltatást juttat valakinek, annál nagyobb szeretetnek bizonysága az, és annál bensőségesebb viszonzásra számít. Pogány István (Ez után a szép „öregségi" lelkiismeretvizsgálat után nem végezne egy „fiatal" is hasonló lelkiismeretvizsgálatot? Szerk.) ELEVEN VÁLLFA A papszenteléskor, amikor a stólát adja át a püspök, az Úr terhéről beszél. Amikor a pap miséhez öltözik és fölveszi a miseruhát, megint erre inti az előkészületi ima. Ma a pap öltözete is egyszerűsödött. De a stóla még akkor is ott van mindenkinek a nyakában, amikor koncelebrálnak. A gyóntatásnál is, 71
