Szolgálat 33. (1977)
Halottaink - Szendeczky István SJ (Confrater)
egy szép napsütéses napon ebéd után elszunnyadt és álmot látott. „Hazámat, Magyar- országot láttam álmomban. De az egész ország területét leírhatatlan káosz borította. Szólt egy hang: Szereped lesz ezt a zűrzavart allelujára változtatni.“ Ez a látomás döntő volt életére. Ekkor kapta meg hivatását. Teológiai tanulmányait mint évfolyamának első, kitüntetett tanulója fejezte be. 1914. jún. 29-én Glattfelder Gyula püspök pappá szentelte. A háború kitörésekor behívták tábori lelkésznek, de püspöke közbenjárt érte. Ezután több helyen káplán- kodott. Álma vezette: eredményesebbé kell alakítani a hitoktatást! Új, élményibb módszert eszelt ki. Meséi 1933-ben meg is jelentek: „Theofil. Kidolgozott hitelemzések." A három kötet két kiadást ért el. 1924-ben lépett a Jézustársaságba. 1932 szeptemberétől Szegeden spirituális. „Három nap a Manrézában" címmel hallgatói sürgetésére kiadta lelkigyakorlatos előadásait. 1934 őszétől Kalocsán gimnáziumi hittanár és a két ifjúsági Mária-kongregáció vezetője. Itt is újszerű módszerekkel próbálkozik, összesen hat ifjúsági regényt is írt. Számolva azzal a lehetőséggel, hogy megszűnik az iskolában a hitoktatás (ezért a föltevéséért ugyancsak megnehezteltek egyes rendtársai), feldolgozza a gimnázium felső osztályainak hittananyagát: a dogmatikát (Mit beszéltem diákjaimmal Istenről?), az erkölcstant (Mit beszéltem diákjaimmal az életről?), a hitvédelmet (Modern hitvédelmi fegyverek). 1938 őszétől a férfiak nagysikerű lelkigyakorlatos előadója a Manrézában, a pesti kongregációs otthonban, Újpesten, Csepelen, összesen 230 másfél órás előadást tartott. Belefogott ezek sajtó alá rendezésébe is, kb. hetvennel végzett is. Ezek kézirata jelenleg az Egyetemi Levéltár kutatótermében található. Életének legnagyobb műve kiadatlan: „Jézus élete." 1933-ban, harmadik próbaévében kezdte és 1956-ban Nógrádverőcén fejezte be. Lelkiolvasmányul szánta művelt férfiaknak. 1950-től húsz évig kisegítő lelkészként működött Újpesten, Nógrádverőcén és Nagykovácsiban. 1970 áprilisától a pannonhalmi szociális otthon lakója. A széles látókörű, önálló gondolkodású, gyakorlatias felfogású, nagy esztétikai érzékkel rendelkező, de törékeny testalkatú, gyenge idegzetű, fáradt ember csendesen, igénytelenül simult bele a közösségbe. Lelkében őrizte csak meg fáradhatatlan apostoli, írói, szónoki, nevelői, lelkipásztori működése emlékeit, asztala fiókjában írásait. Lobbanékony természete, amely küzdelmes élete során az alkotás lázában megnyilatkozott, most elcsitult. önéletrajza záradékában szerényen írja: „Ha visszagondolok arra a bizonyos álomra, és annak fényénél vizsgálom végig életem folyamán elvégzett munkáimat, azt kell megállapítanom, hogy jóformán semmit sem csináltam, bár igen sokszor úgy láttam, hogy sokat dolgozom, sőt hogy többet nem is tehetek. Kérem tehát irgalmas Istenemet, legyen irgalmas irányomban, és fogadja szívesen azt a keveset, amit tettem. Emlékezzék meg róla, hogy nem a magam kedvéből lettem pap, hanem egyedül az Ő szent hívását követve! Úgy hiszem, többet nem tehettem!" Confrater SZENDECZKY ISTVÁN SJ (1897— 1975) Nyírszöllősön született 1897. aug. 13-án. 26 éves korában Érden a Jézustársaságba lépett. Már a noviciátus második évében ebédlős és ruhatáros lett, mint később is oly sokszor. Utána először a pesti Mária-utcai rendházba osztották be. Itt hét évig maradt, ebből öt esztendeig kapuskodott. Csendes, szerény kedvességét még évek múlva is emlegették és minta-portásként tekintették. Utána volt a Zugligetben, Pécsett, Kassán, kétszer Kalocsán, Szegeden — mint ruhatáros, ebédlős, kapus, pincemester, kertész, sekrestyés. Egyszóval járta a testvérek csendes, dolgos, feltűnés nélküli útját. Közben 1937. aug. 15-én letette utolsó fogadalmait. Csendes, derűs, mo103
