Szolgálat 32. (1976)

Eszmék és események - Teréz anya munkatársainak nemzetközi összejövetele (Egy résztvevő)

tekintve egyaránt fiatal svéd csoport még keresi önmagát és lehetőségeit az anyagias környezetben. A dánok már előbbre vannak: széles körben megszerveztek az iskolásgyermekek segítségét, könyveket adtak ki. Regénynél is érdekesebb a máltai egyetemi hallgatók két nyári munkaútja Palermóba, ahol a M.C. nővéreknek segédkeztek: fogyatékos gyermekekkel, fiatal huligánokkal foglalkoztak, „sztoikus egykedvűséggel“ takarították a házakat (ahol WC gyanánt legtöbbször a szoba egy sarka szolgál!) stb. — Sok gyakorlati részletet hallunk az angliai munkáról: „meghallgató csoportok“, öregek, vakok, ideggyógyintézetben élők segítése.

Mindezzel párhuzamosan folyik a szervezeti és gyakorlati kérdések megtárgyalása, a szabályzat átdolgozása. Hosszadalmas munka, mert a jelenlevők egy része nem tud angolul, Teréz anyáék viszont nem beszélnek németül. Az előadások szövege egyidejűleg fordításokban kerül elénk, de a megbeszéléseknél erre nincs mód. Fölmerül a javaslat, hogy oszoljunk nyelvi munkacsoportokra. Teréz anya nem akarja. Neki fontos az, hogy mindnyájan együtt legyünk és mindenki elmondja a magáét. Pedig egyesek elég hosszan mondják . . . Ö maga ismételten és igen határozottan próbál belénk vésni néhány alapelvet. Mindenekelőtt azt, hogy nem jótékony szervezet vagyunk. Senkitől se kérjünk pénzt, és ne bánjuk, ha semmit sem kapunk. Ahogyan a nővérek ingyen, nagylelkűen szolgálják a szegényeket, úgy függjenek a munkatársak is az isteni Gondviseléstől. Nem a fölöslegből juttatott adományra van szükség, hanem személyes segítségre, áldozatra, odaadásra. Az ügyvitelben a legnagyobb egyszerűségre kell törekedni (ne nyomassanak levélpapírokat, ne nagyon használják a pecsétet, a segítőknek nem adhatnak pénzt, „elnök" helyett — „nem akarok nagy szavakat“ — használjunk „összekötő“ megjelölést), minden krajcárt hiánytalanul eljuttatni, tiszteletben tartva az adakozó szándékát. Ez a kemény egyszerűség és célratörés olyan, mint az üdítő zuhany. Amikor pedig ki-ki sorra boldogan bemutatja a Teréz anyát mindenféle pózban ábrázoló propagandafüzeteket, plakátokat stb., a szegény érdekelt türelmesen végigszenvedi, de a végén szárazon csak annyit mond: ez lehetett kezdetnek jó, hanem most már ideje, hogy inkább az emberek szenvedését propagáljuk, mint Teréz anyát, akivel már torkig lesznek . . .

Délután megtartjuk a nővérek szokásos szentségimádási óráját. Másnap ezt a hivatások ügyéről tartott megbeszélés pótolja. Teréz anya elmondja a M.C. nővér útját jelöltségtől örökfogadalomig, különösen kiemelve, hogy „rettentő vidám természetű“ („tremendously cheerful“) jelölteket igényel. Mert kitől várja a szenvedés és szomorúság tengere a világon a vigaszt, ha nem tőlünk?

A vendéglátó Szent Hedvig-otthon jó nővérei Teréz anya ottlétén érzett boldogságukat azzal juttatják kifejezésre, hogy napjában, ötször minden elképzelhető földi jót elénk raknak az ebédlőben. Általános elöljárójuk külön átjön Berlinből, hogy megismerkedjék vele. Teréz anya azzal fogadja, hogy

70