Szolgálat 32. (1976)

Tanulmányok - Csőgl János: Az öröm dicsérete

„Sikerült“ is kialakítanunk egy olyan langyos keresztény életprogramot, amely egyáltalán nem vonzza a nagyobbra teremtett embert. Korunk egyházának ismét neki kell gyürkőznie, hogy igazabb egyensúlyt találjon a kereszt és az öröm teológiája között. A megoldást éppúgy Szent Pálnál fogjuk megtalálni, mint a két ellentétesnek látszó pólust, mégpedig ebben a fogalomban: „öröm és béke a Szentlélekben“. Azt mondja róla az Apostol, hogy ennek teljessége és intenzitása minden emberi elképzelést meghalad, ugyanakkor a kereszthordozó életformából ered.

Mit értsünk ezen a Szentlélekkel fémjelzett örömön és békén? A Lélek a Találkozás Istene. Benne egymásé, benne egészen egy, és éppen ezért benne végtelenül boldog az Atya és a Fiú. Az ember Jézusban is a Szentlélek élt. Ezért volt emberi életének minden találkozása egymásra találás azzal, akit önmagánál és mindennél jobban szeretett, az Atyával. A megtestesült Fiút sok mindennel összehozta az élet: szegénységgel, otthontalan- sággal, magáramaradottsággal éppúgy, mint a családban élés, a barátság és a terített asztal örömével. Volt része dicsőségben és gyalázatban, népszerűségben és vérverejtékes szorongásban. Érezte a szellő lágy simogatását és a kínhalál borzalmát. Jézus a Szentlélekben tudta, világosan látta azt, amit mi hiszünk: mindebben az Atya adott találkát neki. Kellemesben és gyötrel- mesben egyaránt a Szeretet ölelte körül.

Az Előfutár úgy mutatta be a Messiást, mint aki Szentlélekkel keresztel. A szentségek által Krisztus a maga Lelkét adja belénk, hogy a hitben mi magunk is képesek legyünk felfogni: bármit hoz az élet, bármilyen feladat vagy szenvedés vár ránk, mindez találkozás lehet a boldogító Valakivel. Mert a megváltás éppen azt adta meg nekünk, hogy ismét otthon van köztünk, a mi világunkban az Atya, tehát mindenütt vele van találkozásunk. A végső egymásra találás a menny lesz. A földi életben pedig úgy kell megmutatnunk, hogy akarjuk az örök boldogságot, hogy máris a menny stílusában élünk, vagyis egyetlen nagy vágyunk a Találkozás.

Az öröm első feltétele, hogy helyén legyen számunkra a világ. A Szentlélek fényességében a hivő ember átéli, hogy bármiképp alakul élete, helyén van számára a világ. Mert gyönyörben s kínban egyaránt bizonyos benne a szívünk, hogy Atyánk most ezzel mondja nekünk, hogy szeret, és hogy a végtelenül bölcs Szeretet mindenkor tudja, mire van éppen szükségünk ahhoz, hogy valóban jó legyen nekünk.

De hamar elununk bármit, hozzon bár mégoly intenzív örömöt, ha csak a világ ad meg mindent, de mi magunk nem vagyunk helyünkön a világ számára. A merő élvezetvágy elidegenít. Megfoszt a bensőséges emberi kapcsolatoktól, mert mintegy halottá válik annak számára minden ember, aki bennük csupán neki kellemes vagy kellemetlen tárgyakat lát. Az önzőnek idegenek lesznek a tárgyak, az események, a feladatok, az élmények, mihelyt kellemetlenek vagy elunja őket. Az élvhajhász elveszíti önmagát is, mert

6